292. nap

Korinthusiakhoz írt 1. levél 1

¹ Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér ² az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: ³ kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. ⁴ Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. ⁵ Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, ⁶

amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.

⁷ Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, ⁸ aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. ⁹ Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. ¹⁰ A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! ¹¹ Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. ¹² Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. ¹³ Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? ¹⁴ Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, ¹⁵ nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. ¹⁶ Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. ¹⁷ Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. ¹⁸ Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. ¹⁹ Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” ²⁰ Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? ²¹ Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. ²² És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, ²³ mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, ²⁴ de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. ²⁵ Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. ²⁶ Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. ²⁷ Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, ²⁸ és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, ²⁹ hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. ³⁰ Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, ³¹ hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”

Korinthusiakhoz írt 1. levél 2

¹ Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. ² Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. ³ És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. ⁴ Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, ⁵ hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. ⁶

A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét,

⁷ hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. ⁸ Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. ⁹ Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” ¹⁰ Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. ¹¹ Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. ¹² Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. ¹³ Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. ¹⁴ A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. ¹⁵

A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg.

¹⁶ Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Példabeszédek 13

¹⁶ Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. ¹⁷ A gonosz küldött romlásba dönt, de a megbízható követ gyógyulást szerez. ¹⁸ Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.

A gyülekezet egyik fő gondja, a város szellemi légköréből adódó bölcselkedés volt. Ez egyrészt szakadásokhoz, másrészt felfuvalkodottsághoz vezetett. Pál – aki műveltsége révén bármelyik gyülekezeti vagy városban élő bölccsel felvehette volna a versenyt – mégsem ilyen módon érvel. Egyik érve ezek ellen Istennek a világ valamennyi bölcsességén túltevő bolondsága, illetve a hol ironikus, hol teljesen komoly stílusban megírt saját gyengesége és Istentől való függése.
Megfigyelés+Személyes: Az első három versben mi az, ami a legfontosabb? Ki a végső garancia a hívő életben gyakorlatilag mindenre? Mit jelent ez számunkra?
Megfigyelés+Személyes: A korinthusi a legjobban bírált gyülekezetek közé tartozott. Mégis, mi az, amivel az apostol a levelét kezdi? Miért? Pál végig többes számban beszél. Mi lehet ennek az oka? Gyűjtsük össze mi az, amit Pál apostol felsorol a gyülekezet által ‘birtokolt’ áldásokból! Melyek azok, amelyek ezek közül minden hívőre, illetve személyesen ránk nézve is igazak?