295. nap

Korinthusiakhoz írt 1. levél 7

¹ Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. ² A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. ³ A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. ⁴ A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. ⁵ Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. ⁶ Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. ⁷ Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. ⁸ A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. ⁹ Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. ¹⁰

A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől.

¹¹ Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! ¹² A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! ¹³ És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! ¹⁴

Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek.

¹⁵ Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. ¹⁶ Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? ¹⁷ Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. ¹⁸ Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! ¹⁹ Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. ²⁰ Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. ²¹ Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! ²² Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. ²³ Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! ²⁴ Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. ²⁵ A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. ²⁶

Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van.

²⁷ Feleséghez vagy kötve? Ne akarj elválni! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! ²⁸ De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. ²⁹ Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, ³⁰ és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, ³¹ és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik. ³² Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. ³³ Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ³⁴ ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is; aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. ³⁵ Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. ³⁶ Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik jegyesével, és már nem tudja magát fékezni, és így érzi szükségesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: vegye feleségül. ³⁷ Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. ³⁸ Azért aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. ³⁹ Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. ⁴⁰ Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.

Zsoltárok 66

¹ A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! ² Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! ³ Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek a te tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. ⁴ Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) ⁵ Gyertek és lássátok Isten tetteit! Félelmetesek dolgai az emberek között: ⁶ Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! ⁷ Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) ⁸ Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! ⁹ Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. ¹⁰ Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. ¹¹ Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. ¹² Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. ¹³ Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, ¹⁴ melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. ¹⁵ Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) ¹⁶ Gyertek, halljátok, ti, istenfélők, mind, hadd mondjam el, mit tett velem! ¹⁷ Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. ¹⁸ Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. ¹⁹ De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. ²⁰ Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.

Megfigyelés+Következtetés: Gyűjtsük össze mi mindent sorol fel Pál az egyedülmaradás, illetve a megházasodás mellett! Mit lehet ebből megállapítani? És mit nem?