330. nap

Prédikátor 1

¹ A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: ² Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! ³ Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? ⁴ Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad. ⁵ Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. ⁶ A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. ⁷ Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. ⁸ Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. ⁹ Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. ¹⁰ Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. ¹¹ Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. ¹² Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben, ¹³ és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. ¹⁴ Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. ¹⁵ Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. ¹⁶ Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. ¹⁷ Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. ¹⁸ Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.

Zsoltárok 23

¹ Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. ² Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. ³ Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ⁴ Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. ⁵ Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. ⁶ Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Megfigyelés: Foglald össze 1,2 mondatban a mai szakasz lényegét! Ha egyetlen szóval kéne megragadnod a mai szakasz mondanivalóját, hangulatát, mi lenne az? Milyen képekkel, gondolatokkal támasztja alá az író a ‘minden hiábavalóság’ tételét? Mi a közös ezekben a képekben, gondolatokban?
Személyes: Vizsgáld meg a mai versek alapján mindazt, amivel foglalkozol, mindazt, amiért lelkesedsz! Valóban megtöltik ezek az életedet? Valóban érdemes ezekért élni?