361. nap

Ámós 7

¹ Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. ² És amikor a föld összes növényét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? ³ Megbánta ezt az ÚR: Nem történik meg! – mondta az ÚR. ⁴ Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az ÚR, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, ⁵ ezt mondtam: Ó, Uram, URam, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? ⁶ Megbánta ezt az ÚR: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az ÚR. ⁷

Ezt mutatta nekem látomásban az ÚR: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében.

⁸ Ezt kérdezte tőlem az ÚR: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. ⁹ Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára. ¹⁰ Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! ¹¹ Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. ¹² Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj! ¹³

Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!

¹⁴ Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. ¹⁵ De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az ÚR: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! ¹⁶ Most azért halld meg az ÚR igéjét! Te ezt mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról! ¹⁷ Ezért így szól az ÚR: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőzsinórral, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!

Ámós 8

¹ Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs! ² Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. ³ Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek – így szól az én Uram, az ÚR. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket. ⁴ Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nincstelenjeit! ⁵ Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal és hamis mérleggel csalva, ⁶ hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát? ⁷ Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sosem felejtem el, hogy miket műveltek! ⁸ Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. ⁹ Azon a napon – így szól az én URam, az ÚR – naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. ¹⁰ Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát vetetek, minden fejet kopasszá teszek; olyan gyászba borítom őket, amilyet az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. ¹¹ Jön majd olyan idő – így szól az én URam, az ÚR –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. ¹² Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják. ¹³

Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak,

¹⁴ akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! – vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!

Ámós 9

¹ Láttam az URat az oltárnál állni. Ezt mondta: Üss az oszlopfőre, hogy belerendüljenek a küszöbök, hadd hulljanak a kövek mindnyájuk fejére! Akik megmaradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Nem tud elfutni közülük senki, nem fog megmenekülni közülük senki! ² Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. ³ Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom és megragadom őket. Ha a tenger mélyére rejtőznek előlem, parancsomra ott is megmarja őket a kígyó. ⁴ Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, parancsomra ott is megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. ⁵ Ha az Úr, a Seregek URa megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus, majd leapad, mint Egyiptom folyója. ⁶ A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az ÚR az ő neve! ⁷ Nem olyanok vagytok-e a szememben, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az ÚR. Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! ⁸ Az én Uram, az ÚR szemmel tartja a vétkes országot. Eltörlöm azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az ÚR. ⁹ Mert íme, parancsot adok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostában ráznák, melyből egy szem sem esik a földre. ¹⁰ Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket és nem talál ránk a veszedelem. ¹¹

Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.

¹²

Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az ÚR, aki ezt véghezviszi.

¹³

Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; must csorog majd a hegyekről, folyik mindenütt a halmokról.

¹⁴

Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét.

¹⁵

Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az ÚR, a te Istened.

Zsoltárok 31

¹ A karmesternek: Dávid zsoltára. ² Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! ³ Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! ⁴ Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! ⁵ Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. ⁶ Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten! ⁷ Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom. ⁸ Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. ⁹ Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. ¹⁰ Légy kegyelmes, URam, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. ¹¹ A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. ¹² Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. ¹³ Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. ¹⁴ Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. ¹⁵ De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem! ¹⁶ Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! ¹⁷ Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! ¹⁸ URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! ¹⁹ Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! ²⁰ Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. ²¹ Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. ²² Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! ²³ Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. ²⁴ Szeressétek az URat, ti, hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. ²⁵ Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!

E fejezetekben Ámósz hat olyan látomása áll előttünk, melyekből az első öt jelképes módon tovább folytatja a megtérni nem akaró Izráel fölött bekövetkező ítélet leírását, ám a hatodik – melyet talán nem is túl precíz látomásnak nevezni – már a reményteljes távoli jövő képét rajzolja meg. A látomásokat nem álomban látta a próféta, mivel ezt sehol sem mondja. Az első természeti jelenséghez kapcsolódik, amit az Úr jellé tesz a próféta számára. A jelek sorában bizonyos fokozás figyelhető meg, mert a harmadikban már felhangzik Isten kérdése is, másrészt a prófétai élmény a még mindig éber állapotban történő elragadtatás felé halad előre.
Megfigyelés: Írd össze, mit tudsz meg Ám könyvéből Istenről, és elmélkedj ezen!