368. nap

Ézsaiás 11

¹

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.

² Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. ³ Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, ⁴ hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. ⁵ Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. ⁶

Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.

⁷

A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha.

⁸

A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét.

⁹

Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja.

¹⁰ Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz. ¹¹

Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy visszavásárolja népe maradékát, amely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Etiópiában és Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein.

¹² Jelt ad a népeknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. ¹³

Megszűnik Efraim irigysége, vége lesz Júda ellenségeskedésének. Efraim nem irigykedik Júdára, Júda sem lesz Efraim ellensége.

¹⁴

Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén, együtt ejtik prédául a keleti népet. Ráteszik kezüket Edómra és Móábra, és Ammón fiai nekik engedelmeskednek.

¹⁵

Az ÚR pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét. Öklével megfenyegeti az Eufráteszt, forró szelével hét ágra vágja, és saruval is járhatóvá teszi.

¹⁶ Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában megmaradtaknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból.

Ézsaiás 12

¹ Azon a napon ezt fogod mondani: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvigasztaltál. ² Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. ³ Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából. ⁴ Azon a napon ezt fogjátok mondani: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára nagy tetteit a nemzeteknek! Emlékeztessétek őket, hogy magasztos az ő neve! ⁵ Énekeljetek az ÚRnak, mert fenséges tetteket vitt véghez, hadd tudja meg ezt az egész föld! ⁶ Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!

Zsoltárok 30

¹ Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. ² Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. ³ URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. ⁴ URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. ⁵ Zengjetek az ÚRnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! ⁶ Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. ⁷ Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. ⁸ URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem. ⁹ Ekkor hozzád kiáltottam, URam, és így esedeztem az ÚRhoz: ¹⁰ Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? ¹¹ Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! ¹² Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. ¹³ Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!

Következtetés: A tegnapi és mai szakasz alapján mire vonatkozik az ‘azon a napon’? Olvasd úgy ezt a fejezetet, mint egy zsoltárt, mert hogy műfaját tekintve az is.
Személyes: Hogyan tudunk meríteni mi a ‘szabadulás forrásából’? Hogyan tudjuk ma emlékeztetni a népeket arra, hogy neve magasztos? És az Úr fenséges tetteit énekelni? Te teszed ezeket?