371. nap

Ézsaiás 17

¹ Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom lesz és omladék. ² Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak veszik birtokba, ott heverésznek háborítatlanul. ³ Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége – így szól a Seregek URa. ⁴ Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. ⁵

Úgy fog járni, mint amikor az arató megmarkolja a gabonát, és karjával levágja a kalászokat; úgy fog járni, mint amikor valaki a Refáím-völgyben összeszedegeti a kalászokat.

⁶ Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa legtetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain – így szól az ÚR, Izráel Istene. ⁷ Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. ⁸ Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. ⁹ Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő és mint a hegycsúcs, mivel elhagyják őket az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesznek, ¹⁰ mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál! Azért csak ültess gyönyörű ültetvényt, és tűzdeld tele idegen vesszőkkel: ¹¹ még ha az ültetés napján be is kerítenéd, és másnap reggelre rá is bírnád a sarjadásra, oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom! ¹² Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. ¹³ Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az ÚR, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. ¹⁴ Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, nyomuk sem marad. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.

Ézsaiás 18

¹

Jaj a suhogó vitorlák országának Etiópia folyóin túl!

² Követeket küld a tengeren, papiruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas, sima arcú néphez, a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, melynek hazáját folyók szelik át. ³ Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai! Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg! ⁴ Mert ezt mondta nekem az ÚR: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben. ⁵ Mert még szüret előtt, virágzás után, mielőtt fürtté érnének a szőlőszemek, levágja a vesszőket metszőkéssel, és a hajtásokat lemetszi, leszaggatja róla. ⁶ Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak. Ott tölti a nyarat a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata. ⁷ Abban az időben ajándékot visz a Seregek URának a szálas, sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek URa nevének lakóhelyére, a Sion hegyére.

Zsoltárok 132

¹ Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! ² Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: ³ Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, ⁴ szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, ⁵ míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! ⁶ Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. ⁷ Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! ⁸ Indulj el, URam, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! ⁹ Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak! ¹⁰ A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! ¹¹ Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. ¹² Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. ¹³ Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: ¹⁴ Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! ¹⁵ Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, ¹⁶ papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. ¹⁷ Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. ¹⁸ Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.

Megfigyelés: Írd össze, mit hiányol Isten ezekben a népekben!
Személyes: Van-e valami, ami talán neked is szólhat?