374. nap

Ézsaiás 22

¹⁵ Így szól az Úr, a Seregek URa: Menj el az udvarmesterhez, ehhez a Sebnához, a királyi palota gondnokához, és mondd: ¹⁶ Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! ¹⁷ Pedig keményen megragad téged az ÚR, és messzire elhajít. ¹⁸ Csomóba göngyölít, és labdaként elhajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, oda kerülnek pompás szekereid, te, urad házának gyalázata! ¹⁹ Megfosztalak tisztségedtől, kidoblak az állásodból. ²⁰ Azután Eljákímot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, ²¹ palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. ²² Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. ²³ Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget; ott lesz a díszhely atyjának házában. ²⁴ Őrá aggatják atyja házának minden ékességét, utódait és leszármazottait, minden apró edényt, a tálakat és mindenféle korsót. ²⁵ De így szól a Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik. Megmondta az ÚR!

Ézsaiás 23

¹

Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nem maradt egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik.

² Némuljatok el, tengerpart lakói, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert, ³

a nagy vizeket! A Síhór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, és ő volt a népek vásártere.

⁴ Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat! ⁵ Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak. ⁶ Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, tengerpart lakói! ⁷ Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék? ⁸ Kicsoda döntött így a koronás Tíruszról, melynek kereskedői vezérek, és kalmárjait tisztelik a földön? ⁹ A Seregek URa döntött így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön. ¹⁰ Műveld meg földedet, Tarsís leánya, mint a Nílus völgyét, mert nincs többé kikötő! ¹¹ Kinyújtotta kezét a tengerre az ÚR, megrendítette a királyságokat; elrendelte Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit. ¹² Ezt mondta: Nem fogsz többé vigadni, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj csak át Ciprusra, ott sem lelsz nyugalmat! ¹³ Íme, a káldeusok országa! Még nem is létezett ez a nép, mikor Asszíria kiépítette Tíruszt a hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, romhalmazzá tette! ¹⁴ Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek! ¹⁵ Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajha-nóta mondja: ¹⁶ Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád! ¹⁷ Hetven év múlva az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén. ¹⁸ De keresete és bére egyszer még az ÚR szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizgessék, hanem azoké lesz ez a kereset, akik az ÚR színe előtt laknak, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözhessenek.

Zsoltárok 132

¹ Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! ² Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: ³ Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, ⁴ szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, ⁵ míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! ⁶ Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. ⁷ Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! ⁸ Indulj el, URam, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! ⁹ Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak! ¹⁰ A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! ¹¹ Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. ¹² Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. ¹³ Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: ¹⁴ Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! ¹⁵ Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, ¹⁶ papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. ¹⁷ Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. ¹⁸ Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.

Következtetés: A 13,27 jövendölései közt egyedül a 22,15-25 szól személyekről. Vajon miért került be ez a szakasz is a jövendölések közé?
Következtetés: Mi volt Isten problémája Sebnával?
Személyes: Te hogyan használod ki, ha felelős pozícióba kerülsz? Most milyen olyan pozícióid vannak, ahol felelős élettel tartozol Istennek?