385. nap

Ézsaiás 38

¹

Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!

² Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, ³ és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. ⁴ Ekkor így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: ⁵ Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. ⁶ Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. ⁷ Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: ⁸ visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. ⁹ Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: ¹⁰ Már azt gondoltam, hogy életem delén kell átmennem a holtak hazájának kapuin, megfosztva még hátralévő éveimtől. ¹¹ Azt gondoltam, hogy nem látom többé az URat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. ¹² Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a kész vásznat, elvágja az ÚR életem fonalát; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! ¹³ Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán; még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem! ¹⁴ Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam! ¹⁵ Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Messze elkerül az álom lelkem keserűségére. ¹⁶ Uram, az éltet mindenkit, és engem is az éltet, hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem! ¹⁷ Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé vetetted minden vétkemet. ¹⁸ Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, akik már leszálltak a sírba, hűségedben nem reménykedhetnek. ¹⁹ Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. ²⁰ Megszabadított engem az ÚR, pengessük hát a lantot az ÚR házában egész életünkben! ²¹ Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni. ²² Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az ÚR házába?

Ézsaiás 39

¹ Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt, de újra erőre kapott. ² Ezékiás megörült a követeknek, és megmutatta nekik a kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás. ³ Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek hozzám. ⁴ Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. ⁵ Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld meg a Seregek URának igéjét: ⁶ Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR! ⁷ Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, elvisznek néhányat, és udvaroncok lesznek Babilónia királyának a palotájában. ⁸ Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az ÚR igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: Akkor az én időmben béke és biztonság lesz.

Példabeszédek 14

³¹ Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti. ³² A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is. ³³ Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban.

Megfigyelés: Hol válaszolja meg a 38,22 kérdését Ézsaiás?
Megfigyelés+Következtetés: A 36,39 fejezetek alapján milyen, a mi számunkra furcsa írói eszközöket használt Ézsaiás a történet leírásakor? Mi hogyan írtuk volna le ezeket az eseményeket? Mi lehet a számunkra furcsa megoldások használatának az oka?
Személyes: Több nagy jelenlegi teológus (köztük mélyen hívő evangéliumi emberek is) azt mondják, hogy a mai hívők egyik nagy hiányossága az, hogy keveset elmélkednek a halálon, kevéssé értik a halál borzalmát, érzik át jelentőségét. Ezt a tendenciát segíti az is, hogy manapság, az emberek döntő többségbe a halált és az azt megelőző agóniát a kórházban éli meg, ezért nem nagyon találkozunk ilyen testközelből a halállal. Hányan tartottuk már egy halott rokonunknak, szerettünknek a fejét az ölünkben? Valószínűleg nem sokan, pedig néhány száz évvel ezelőtt ennyi idős korunkra már lehetett volna részünk ebben a tapasztalatban. Használjuk most fel Ezékiás király tapasztalatát és szavait arra, hogy egy kicsit elmélkedjünk a halálon: a sajátunkén, a szeretteinkén, az utca emberének a halálán, az ellenségünkén stb.