387. nap

Ézsaiás 42

¹

Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek.

²

Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.

³

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt.

⁴

Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.

⁵ Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és abból növényeket sarjaszt, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: ⁶ Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. ⁷ Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket! ⁸ Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. ⁹ A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak, tudatom veletek. ¹⁰ Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a föld határáig, akik tengerre szálltok, és ami a tengert betölti, a szigetek és lakóik! ¹¹

Zengjen a puszta és városai, a falvak, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók, a hegytetőkön is kiáltozzanak!

¹² Dicsőítsék az URat, hirdessék dicséretét a szigeteken! ¹³ Az ÚR kivonul, akár egy hős, átjárja a harci kedv, akár egy katonát, harsányan zengi a csatakiáltást, és diadalmaskodik ellenségein. ¹⁴ Sokáig hallgattam, némán türtőztettem magam. De most zihálva nyögök és lihegek, akár egy szülő asszony. ¹⁵ Pusztává teszek hegyet és halmot, kiszárítok rajtuk minden zöld növényt. A folyókon gázlókat készítek, és kiszárítom a mocsarakat. ¹⁶ A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el! ¹⁷ Meghátrálnak, csúfosan megszégyenülnek, akik bálványokban bíznak, akik szobroknak mondogatják: Ti vagytok az isteneink! ¹⁸ Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok! ¹⁹ Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az ÚR szolgája? ²⁰ Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál. ²¹ Igazsága érdekében akart az ÚR nagy és felséges tanítást adni. ²² Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott; csapdába és verembe estek mindnyájan, és börtönbe vannak zárva. Kirabolták őket, és nem volt szabadító, kifosztották őket, és nem mondta senki: Add vissza! ²³ Ki ügyel erre közületek, ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében? ²⁴ Ki engedte meg, hogy kifosszák Jákóbot, és kirabolják Izráelt? Vajon nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. ²⁵ Ezért zúdította rá haragjának hevét és a háború tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte meg.

Zsoltárok 33

¹ Örüljetek az ÚRnak, ti, igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. ² Adjatok hálát az ÚRnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! ³ Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! ⁴ Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. ⁵ Szereti az igaz ítéletet, az ÚR szeretetével tele van a föld. ⁶ Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. ⁷ Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. ⁸ Féljen az ÚRtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, ⁹ mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. ¹⁰ Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. ¹¹ De az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. ¹² Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott. ¹³ Letekint a mennyből az ÚR, és lát minden embert. ¹⁴ Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. ¹⁵ Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. ¹⁶ Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. ¹⁷ Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. ¹⁸ De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. ¹⁹ Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. ²⁰ Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. ²¹ Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. ²² Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!

Megfigyelés+Következtetés: Hol vannak a mai szakasz fordulópontjai? Oszd fel részekre a mai szakaszt és adj címeket a részeknek!