394. nap

Ézsaiás 52

¹³ Íme, eredményes lesz a szolgám! Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik. ¹⁴ Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje, kinézete nem volt emberhez hasonló. ¹⁵ De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyasmit tudnak meg, amiről addig nem hallottak.

Ézsaiás 53

¹ Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az ÚR karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? ² Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. ³ Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. ⁴ Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. ⁵ Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. ⁶ Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. ⁷ Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. ⁸ Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! ⁹ A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. ¹⁰ Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. ¹¹ Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. ¹² Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

Ézsaiás 54

¹ Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az ÚR. ² Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! ³ Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid elfoglalják a népek birtokát, és elpusztított városokat telepítenek be. ⁴ Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára többé nem emlékezel. ⁵ Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek URa a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. ⁶ Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: ⁷ Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek. ⁸ Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó URad. ⁹ Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. ¹⁰ Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő URad. ¹¹ Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. ¹² Rubinból készítem el bástyáid ormait, kapuidat briliánskövekből, falaidat körös-körül pedig gyémántokból. ¹³ Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. ¹⁴ Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. ¹⁵ Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik veled szemben. ¹⁶ Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy pusztítson. ¹⁷ Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az ÚR szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot – így szól az ÚR.

Ézsaiás 55

¹ Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! ² Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! ³ Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen. ⁴ Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. ⁵ Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az ÚRnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. ⁶ Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! ⁷ Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. ⁸ Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR. ⁹ Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. ¹⁰ Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ¹¹ ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. ¹² Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. ¹³ A tövis helyén boróka nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az ÚR dicsőségére történik ez: örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.

Zsoltárok 91

¹ Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, ² az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! ³ Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. ⁴ Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. ⁵ Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, ⁶ sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. ⁷ Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. ⁸ A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. ⁹ Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, ¹⁰ nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. ¹¹ Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, ¹² kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. ¹³ Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet. ¹⁴ Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. ¹⁵ Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. ¹⁶ Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

Következtetés: Milyen az emberek reakciója a szolgával kapcsolatban a mai szakasz eleje szerint? Miért?
Megfigyelés: Hasonlítsd össze az 52,13-53,12-t az 1Pt.2,21-25-el, és keresd ki precízen a párhuzamokat! Keress még helyeket az Újszövetségből, ahol erre a szakaszra utalnak, vagy ezt idézik! Ezt a szakaszt az Ószövetség szívének is szokták nevezni. Egyetértesz ezzel a megnevezéssel? Miért?
Megfigyelés+Következtetés: Az 52,13-53,12 egy olyan szakasz, amit egész biztosan kívülről tudhattak az első keresztyének. Nem árt, ha mi is megtanuljuk kívülről, vagy legalábbis olyan sokat olvassuk és a versei alapján annyit imádkozunk (adunk hálát Jézus Krisztus váltságművéért), hogy szinte kívülről tudjuk!
Következtetés: Kiről (kinek) szól az 54. fejezet? Egy ókori zsidó ember számára hogyan függhetett össze az 53. és az 54. fejezet? Hogyan függ össze az 55,10-11 az előző versekkel?