398. nap

Ézsaiás 61

¹⁰ Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. ¹¹ Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.

Ézsaiás 62

¹ Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. ² Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes király. Új neveden szólítanak téged, amelyet az ÚR maga ad majd neked. ³ Ékes korona leszel az ÚR kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. ⁴ Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az ÚR, és országodnak ő lesz a férje. ⁵ Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened. ⁶ Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! ⁷ Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja és dicséretre méltóvá nem teszi Jeruzsálemet a földön. ⁸ Az ÚR esküre emelte jobb kezét, erős karját: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért te fáradoztál, ⁹ hanem azok élvezik, akik betakarítják, és dicsérik az URat, azok isszák meg szent udvaraimban, akik leszüretelik. ¹⁰ Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, építsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között! ¹¹ Hírül adta az ÚR a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód! Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. ¹² Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem pedig elhagyatottnak!

Ézsaiás 63

¹

Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? – Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!

² – Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? ³ – A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. ⁴ Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját, eljött a megtorlás esztendeje. ⁵ Körbenéztem, de nem volt, aki segítene, és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson. Saját karom segített hát engem, saját felindulásom támogatott. ⁶ Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és levüket kiontottam a földre.

Példabeszédek 15

¹ A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. ² A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. ³ Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.

Megfigyelés+Következtetés: Már több fejezet óta Isten csodálatos jövőbeni szabadításáról és uralmáról olvasunk. Nézd át az eddigi fejezeteket: kb. hányadik fejezettől kezdett erről ilyen sűrűn beszélni az Ézsaiás könyve? Ki jön ott Edómból szerinted (63,1)?
Következtetés+Személyes: A mai szakaszból mit tudunk meg Isten és az Ő dicsőséges szolgája vágyairól? A mi vágyaink összhangban vannak ezekkel a vágyakkal?