40. nap

János 2

¹³ Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. ¹⁴

A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.

¹⁵ Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, ¹⁶ a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! ¹⁷ Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” ¹⁸ A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? ¹⁹ Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. ²⁰ Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? ²¹ Ő azonban testének templomáról beszélt. ²² Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. ²³ Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. ²⁴ Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, ²⁵ és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

Zsoltárok 69

¹ A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé. ² Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! ³ Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. ⁴ Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. ⁵ Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. ⁶ Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. ⁷ Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! ⁸ Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. ⁹ Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. ¹⁰ Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. ¹¹ Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. ¹² Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. ¹³ Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái. ¹⁴ De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! ¹⁵ Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! ¹⁶ Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! ¹⁷ Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! ¹⁸ Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! ¹⁹ Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! ²⁰ Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. ²¹ A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. ²² Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. ²³ Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! ²⁴ Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! ²⁵ Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! ²⁶ Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! ²⁷ Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. ²⁸ Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! ²⁹ Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! ³⁰ De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! ³¹ Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. ³² Jobban tetszik ez az ÚRnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. ³³ Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! ³⁴ Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. ³⁵ Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog. ³⁶ Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, ³⁷ és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Személyes: A mai szakaszból mit tudunk meg Jánosról? Hogyan hat rád mindez?
Megfigyelés: Zsolt. 69: Milyen a zsoltár szerkezete?