45. nap

János 6

²² Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³ De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. ²⁴ Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. ²⁵ Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? ²⁶ Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ²⁷

Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.

²⁸ Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? ²⁹ Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. ³⁰ Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹ Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” ³² Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³ Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. ³⁴ Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! ³⁵ Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ³⁶ De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. ³⁷ Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ³⁸ mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. ³⁹ Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰ Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. ⁴¹ A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. ⁴² És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? ⁴³ Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴ Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. ⁴⁵ Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. ⁴⁶ Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. ⁴⁷ Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. ⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹ Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰ De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. ⁵¹

Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.

⁵²

A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?

⁵³

Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.

⁵⁴

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

⁵⁵

Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.

⁵⁶

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.

⁵⁷

Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.

⁵⁸

Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.

⁵⁹ Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. ⁶⁰ Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? ⁶¹ Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket? ⁶² Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? ⁶³ A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet. ⁶⁴ De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. ⁶⁵ És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya. ⁶⁶ Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. ⁶⁷ Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? ⁶⁸ Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. ⁶⁹

És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.

⁷⁰ Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Egyikőtök mégis ördög. ⁷¹ Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, egy a tizenkettő közül.

Zsoltárok 2

¹ Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? ² Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: ³ Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! ⁴ A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. ⁵ Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: ⁶ Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! ⁷ Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! ⁸ Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. ⁹ Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! ¹⁰ Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek! ¹¹ Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vigadjatok! ¹² Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

Megfigyelés+Következtetés: Kövesd nyomon a 6,25-59 beszélgetésében, hogy Jézus beszédében hol vannak azok a pontok, amik fokról fokra egyre jobban megbotránkoztatták a zsidókat!
Megfigyelés: Zsolt. 2: Mit tudunk meg Istenről ebben a zsoltárban?