468. nap

Jelenések könyve 10

¹

És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop,

²

kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre,

³

és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít, és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján.

⁴ Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le! ⁵

Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre,

⁶

és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő,

⁷

hanem csak azok a napok, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja, és beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.

⁸ Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll. ⁹ Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz. ¹⁰ Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom. ¹¹ És ez a szó hangzott felém: Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról.

Jelenések könyve 11

¹

Ekkor pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat;

²

de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert odaadatott a pogányoknak, akik a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.

³

Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve.

⁴

Ők az a két olajfa és a két gyertyatartó, akik a föld Ura előtt állnak.

⁵

Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie.

⁶

Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják.

⁷

És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket.

⁸ Holttestük a nagy város utcáján hever majd, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették. ⁹

A népek és a törzsek, a nyelvek és a nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni.

¹⁰ A föld lakói pedig örülnek ennek, és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. ¹¹

A három és fél nap elmúltával azután Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket.

¹²

És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a két prófétához: Jöjjetek fel ide! És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőben a mennybe.

¹³ Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer embert, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét. ¹⁴ A második jaj elmúlt: íme, a harmadik jaj eljön hamar.

Zsoltárok 48

¹ Ének. Kórah fiainak zsoltára. ² Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. ³ Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa, ⁴ melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat. ⁵ Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene, ⁶ de amint meglátták, megdöbbentek, megrémültek és megfutamodtak. ⁷ Reszketés fogta el őket, fájdalom, mint a vajúdó asszonyt, ⁸ mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat. ⁹ Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.) ¹⁰ Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó, Isten. ¹¹ Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság. ¹² Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz. ¹³ Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait! ¹⁴ Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek. ¹⁵ Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.

Személyes: Próbáld magad János helyébe képzelni, s így átgondolni ezeket az eseményeket!
Megfigyelés: Ez a könyv egyik legnehezebb szakasza, mégis sokat elárul arról, mi zajlik a mennyben és a földön. Hogyan lehetne összefoglalni ezeket?