52. nap

János 11

⁵⁵ Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak. ⁵⁶ Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre? ⁵⁷ A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

János 12

¹ Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. ² Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. ³

Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.

⁴

Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:

⁵

Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?

⁶ De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. ⁷ Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; ⁸ mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. ⁹ Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. ¹⁰ A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, ¹¹ mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban. ¹² Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³ pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! ¹⁴ Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵ „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” ¹⁶ Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. ¹⁷ Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. ¹⁸ Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. ¹⁹ A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi! ²⁰

Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.

²¹

Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni.

²²

Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.

²³

Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.

²⁴ Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. ²⁵ Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. ²⁶ Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. ²⁷ Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! ²⁸ Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. ²⁹ A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele. ³⁰ Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. ³¹ Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. ³² Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. ³³ Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. ³⁴ A sokaság megkérdezte tőle: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia? ³⁵ Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. ³⁶ Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük. ³⁷ Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, ³⁸ hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” ³⁹ Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: ⁴⁰ „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” ⁴¹ Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. ⁴² Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; ⁴³ mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. ⁴⁴ Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; ⁴⁵ és aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶ Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. ⁴⁷ Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. ⁴⁸ Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹ Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. ⁵⁰ Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.

Zsoltárok 117

¹ Dicsérjétek az URat mind, ti, népek, dicsőítsétek mind, ti, nemzetek! ² Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!

A 32. vers hogyan jelzi a halál fajtáját? A 12,34-50 témái eddig milyen helyeken kerültek elő az evangéliumban?
Mi mit és milyen módon pazarolhatunk el Jézusra (12,1-8)?
Zsolt. 1,7: Tanuld meg a legrövidebb zsoltárt és dicsőítsd az Urat!