521. nap

Lukács 14

¹ Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. ² Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. ³ Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem? ⁴ De ők hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. ⁵ Hozzájuk pedig így szólt: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal? ⁶ Nem tudtak erre mit felelni. ⁷ Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket: ⁸ Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. ⁹ És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. ¹⁰ Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. ¹¹ Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. ¹² Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. ¹³ Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, ¹⁴ és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. ¹⁵ Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. ¹⁶ Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. ¹⁷ A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! ¹⁸ De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! ¹⁹ A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! ²⁰ Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. ²¹ Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! ²² A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. ²³ Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. ²⁴ Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat. ²⁵ Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: ²⁶ Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. ²⁷ Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. ²⁸ Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? ²⁹ Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, ³⁰ és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni. ³¹ Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³² Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. ³³ Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom. ³⁴

Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?

³⁵

Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!

Példabeszédek 16

¹⁸ Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. ¹⁹ Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt. ²⁰ Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az ÚRban.

Személyes: „Akinek van füle, hallja!” Neked mit kell meghallanod? Imádkozz ezért!
Személyes: (Péld.) Tanuld meg a 20. verset!