524. nap

Lukács 17

²⁰ Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. ²¹ Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van! ²² A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. ²³ Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána! ²⁴ Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. ²⁵ Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. ²⁶ És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ²⁷ ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. ²⁸ Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; ²⁹ de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. ³⁰ Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. ³¹ Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! ³² Emlékezzetek Lót feleségére! ³³ Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. ³⁴ Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. ³⁵ Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. ³⁶ Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. ³⁷

Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.

Lukács 18

¹ Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. ² Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. ³ Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! ⁴ Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, ⁵ mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. ⁶ Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! ⁷ Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? ⁸ Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön? ⁹ Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: ¹⁰ Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. ¹¹ A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. ¹² Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. ¹³ A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! ¹⁴ Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Zsoltárok 85

¹ A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára. ² Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. ³ Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.) ⁴ Elfojtottad felindulásodat, megfékezted izzó haragodat. ⁵ Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! ⁶ Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? ⁷ Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? ⁸ Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! ⁹ Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. ¹⁰ Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. ¹¹ Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. ¹² Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. ¹³ Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. ¹⁴ Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.

A 17,22-37 verseknek (és a többi evangélium párhuzamos szakaszainak) a magyarázata nem könnyű. Három fő csoportba sorolhatók a magyarázatok: 1. Ezek a versek a végidőkről szólnak, amikor Jézus természetfölötti módon ismét megjelenik, és amely megjelenés előtt hatalmas kataklizmák, természetfölötti események történnek – ez a legismertebb nézet. 2. Ezek a versek Jeruzsálem i.sz. 70-ben történt rómaiak általi lerombolásáról szólnak. Ekkor a jeruzsálemi templomot is lerombolták, ami jelezte a régi, ószövetségi kor végét és egyúttal bizonyította, hogy valóban Jézusnak volt igaza, vagyis Jézus mintegy megdicsőült ezen esemény által és ez az esemény jelképezte a messiási királyság bekövetkeztét, ami az ószövetségi kort követi, és amit Jézus meghirdetett. Ha ez így van, akkor természetesen bizonyos dolgokat jelképesen kell venni, de ez egyébként is megszokott az apokaliptikus műfajban. 3. Ezek a versek alapvetően tényleg Jeruzsálem pusztulására utalnak, de ugyanakkor ez a pusztulás mintegy előképe a világ végső nagy pusztulásának is, tehát bizonyos értelemben a versek utalnak Jézus csodálatos második eljövetelére is, vagyis egyszerre igaz az 1. és a 2. magyarázat is.
Személyes: Ha ezek a magyarázatok igazak, akkor azok változtatnak-e valamit a hitünkön?