528. nap

Lukács 20

¹ Történt az egyik napon, amikor a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, hogy odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, ² és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat? ³ Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem: ⁴ Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? ⁵ Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? ⁶ Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt. ⁷ Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. ⁸ Erre Jézus így szólt hozzájuk: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. ⁹ Azután ezt a példázatot mondta a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. ¹⁰ És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. ¹¹ Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték vissza. ¹² Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. ¹³ Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. ¹⁴ De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! ¹⁵ És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit fog velük tenni a szőlő ura? ¹⁶ Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem történhet meg! ¹⁷

Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő”?

¹⁸

Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt.

¹⁹

Az írástudók és főpapok már abban az órában el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

²⁰ Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak. ²¹ Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. ²² Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? ²³ Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: ²⁴ Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré. ²⁵ Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! ²⁶ Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak. ²⁷ Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: ²⁸ Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. ²⁹ Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. ³⁰ Ekkor a második vette el az asszonyt, ³¹ aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. ³² Végül meghalt az asszony is. ³³ Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt? ³⁴ Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, ³⁵ de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. ³⁶ Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból. ³⁷ Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. ³⁸ Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él. ³⁹ Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. ⁴⁰ És többé semmit sem mertek kérdezni tőle. ⁴¹ Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia? ⁴² Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, ⁴³ amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” ⁴⁴ Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia? ⁴⁵ Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: ⁴⁶ Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn, ⁴⁷ akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.

Lukács 21

¹ Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. ² Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, ³ és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. ⁴ Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.

Példabeszédek 16

²¹ A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást. ²² Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni is bolondság. ²³ A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.

Megfigyelés: Gyűjtsd össze, hogyan reagálnak az emberek Jézusra!
Személyes: Vizsgáld meg magad: nem vagy-e te is farizeus?
Következtetés: (Péld.) Miért fontos a tudás?