531. nap

Lukács 24

¹ A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. ² A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, ³ és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. ⁴ Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. ⁵ Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? ⁶ Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, ⁷ hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. ⁸ Ekkor visszaemlékeztek szavaira, ⁹ és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰ A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, ¹¹ de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. ¹² Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken. ¹³

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,

¹⁴ és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. ¹⁵ Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. ¹⁶ Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. ¹⁷ Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. ¹⁸ Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? ¹⁹ Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; ²⁰ és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. ²¹ Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. ²² Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, ²³ de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. ²⁴ El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták. ²⁵ Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! ²⁶ Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? ²⁷ És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. ²⁸ Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹ De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. ³⁰ És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. ³¹ Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. ³² Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? ³³ Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. ³⁴ Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. ³⁵ Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. ³⁶ Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! ³⁷ Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. ³⁸ Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? ³⁹ Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. ⁴⁰ És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. ⁴¹ Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? ⁴² Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. ⁴³ Elvette, és szemük láttára megette. ⁴⁴ Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. ⁴⁵ Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, ⁴⁶ és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, ⁴⁷ és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. ⁴⁸ Ti vagytok erre a tanúk. ⁴⁹ És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. ⁵⁰ Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. ⁵¹ És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. ⁵² Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; ⁵³ mindig a templomban voltak, és áldották Istent.

Zsoltárok 100

¹ Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! ² Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! ³ Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. ⁴ Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! ⁵ Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Megfigyelés: Gyűjtsd össze, hogyan reagálnak az emberek Jézusra!
Megfigyelés: Gyűjtsd össze Jézus szavait és tetteit! Mit árulnak el ezek róla?
Személyes: Mit jelent az számodra, hogy Jézus feltámadt? Miért fontos ez a hitünk szempontjából? Hogyan magyaráznád el egy nem hívőnek, hogy mi is történt Jézus elfogatásától kezdve. És miért volt szükség rá?