545. nap

Jeremiás 20

¹ De Pashúr pap, Immér fia, aki az Úr háza felügyelőinek volt a vezetője, meghallotta, hogy mit prófétált Jeremiás. ²

Ezért megverette Jeremiás prófétát, majd bezáratta abba a kalodába, amely a felső Benjámin-kapuban volt, az Úr háza mellett.

³ Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az Úr, hanem így: Iszonyat mindenütt! ⁴ Mert ezt mondja az Úr: Iszonyatot támasztok benned és minden barátodban. Elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig Babilónia királyának kezébe adom, aki fogságba viszi őket Babilóniába, vagy karddal vágatja le őket. ⁵ Neki adom ennek a városnak minden vagyonát, szerzeményét és értékét. Júda királyainak összes kincsét is ellenségeik kezébe adom. Zsákmányul ejtik, elveszik, és Babilóniába viszik. ⁶ Te pedig, Pashúr, házad összes lakójával együtt fogságba mégy, és Babilóniába kerülsz. Ott halsz meg, ott temetnek el téged is meg összes barátodat is, mivel hazugságot prófétáltál nekik! ⁷ Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. ⁸ Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. ⁹ Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. ¹⁰ Hallom, hogy sokan suttogják: Iszonyat mindenütt?! Jelentsétek föl! Föl is jelentjük! Akik jóakaróim voltak, mind a bukásomra várnak: Talán rá lehet szedni! Hatalmunkba ejtjük, és bosszút állunk rajta! ¹¹ De az Úr velem van, mint egy erős vitéz. Ezért elbuknak üldözőim, nem bírnak velem. Csúfosan felsülnek, kudarcot vallanak, gyalázatuk soha nem megy majd feledésbe! ¹² Ó, Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki belelátsz a vesékbe és a szívekbe! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! ¹³ Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok kezéből! ¹⁴ Átkozott az a nap, amelyen születtem, ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! ¹⁵ Átkozott az az ember, aki hírül vitte apámnak, hogy fiúgyermeke született, és nagy örömet szerzett neki! ¹⁶ Úgy járjon az az ember, mint a városok, amelyeket szánalom nélkül elpusztított az Úr: reggel jajkiáltást halljon, délben harci zajt! ¹⁷ Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám lett volna a sírom, és méhe örökre terhes maradt volna! ¹⁸ Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!

Zsoltárok 22

¹ A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. ² Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! ³ Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. ⁴ Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. ⁵ Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. ⁶ Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. ⁷ De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. ⁸ Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: ⁹ Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! ¹⁰ Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. ¹¹ Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. ¹² Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! ¹³ Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. ¹⁴ Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. ¹⁵ Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. ¹⁶ Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. ¹⁷ Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. ¹⁸ Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. ¹⁹ Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. ²⁰ Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! ²¹ Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! ²² Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! ²³ Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. ²⁴ Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! ²⁵ Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. ²⁶ Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. ²⁷ Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! ²⁸ A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. ²⁹ Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. ³⁰ Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. ³¹ Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. ³² Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

Következtetés+Személyes: Jeremiás sokat vádaskodik. Harag van benne a nép felé, Isten felé és a saját népe felé is. Szedd össze: külön-külön mi lehet az oka ezeknek? Te hogyan ítéled meg Jeremiás haragját? Hová viszi a próféta a haragot? Te mit szoktál tenni a haragoddal?
Következtetés: Jeremiás azzal vádolja Istent, hogy rászedte őt (20,7). Gondolkozz el ezen: mi lehetett Jeremiás elképzelése a prófétai szolgálatának elején, és mit tapasztalt? Mit tudhatsz meg mindebből az Isten szolgálatáról?
Személyes: Vajon te hogyan éreznél, hogyan gondolkoznál, hogyan cselekednél akkor, ha – miközben Istennek szolgálsz – csupa rossz dolgot tapasztalsz? Hogyan magyaráznád ezeket? Jeremiás könyvében hogyan szól a magyarázat?