56. nap

János 17

¹ Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ² mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. ³ Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. ⁴ Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: ⁵ és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. ⁶ Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. ⁷ Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; ⁸ mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. ⁹ Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, ¹⁰ és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. ¹¹ Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! ¹² Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. ¹³ Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. ¹⁴ Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁵ Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. ¹⁶ Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁷ Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. ¹⁸ Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: ¹⁹ én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. ²⁰ De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; ²¹ hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. ²² Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: ²³ én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. ²⁴ Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. ²⁵ Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. ²⁶ És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.

Példabeszédek 6

²⁰ Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! ²¹ Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! ²² Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! ²³ Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés. ²⁴ Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől. ²⁵ Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival! ²⁶ Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik. ²⁷ Vihet-e valaki tüzet ruhájába rejtve, hogy meg ne gyulladjon közben a ruhája? ²⁸ Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen? ²⁹ Pedig így jár, aki bemegy felebarátja feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti. ³⁰ Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik, ³¹ mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet. ³² De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. ³³ Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen. ³⁴ Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján. ³⁵ Nem fogad el semmilyen váltságdíjat, nem enged, bármennyi ajándékot kínálnak is neki!

Mi volt a Fiú feladata/munkája a mai szakasz alapján? Mit jelenthet az, hogy Jézus kijelentette az Atya nevét, és hogy az Atya Jézusnak adta a nevét (6. és 11. versek, lásd II.Móz.3,13-15-öt). Az 1,1-18 témáiról mit tanulhatunk a mai szakaszból? Jézus többféleképpen is megszólítja Atyját. Hogyan állnak ezek a megszólítások összefüggésben imádsága tartalmával?
Milyen céllal és hogyan vagyunk hát a világban (18. vers)?
Péld.: Mit jelenthet a 6,20? Kinek a tanácsait kell megfogadnunk?
Rövid időn belül kétszer is a házasságkötés kerül szóba (5,1-23 ill. 6,20-35). Van-e azonosság, különbség a két szakasz között (felépítésben, indoklásban stb.)?