59. nap

János 20

¹

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.

² Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették. ³ Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. ⁴ Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. ⁵ Behajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. ⁶

Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek,

⁷

és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.

⁸ Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. ⁹ Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. ¹⁰ A tanítványok ezután hazamentek. ¹¹ Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, ¹² és látta, hogy két angyal ül ott fehér ruhában, ahol előbb Jézus holtteste feküdt; az egyik fejtől, a másik pedig lábtól. ¹³ Azok így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz? Ő ezt felelte nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették. ¹⁴ Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. ¹⁵ Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. ¹⁶ Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. ¹⁷

Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.

¹⁸ Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki. ¹⁹ Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! ²⁰ És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. ²¹ Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. ²²

Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!

²³ Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak. ²⁴ Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. ²⁵ A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. ²⁶ Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! ²⁷ Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! ²⁸ Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! ²⁹ Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. ³⁰ Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹ Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

Zsoltárok 118

¹ Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! ² Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! ³ Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! ⁴ Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! ⁵ Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. ⁶ Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? ⁷ Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. ⁸ Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. ⁹ Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. ¹⁰ Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük! ¹¹ Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük! ¹² Körülvettek, mint a méhek, de elhamvadnak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük! ¹³ Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. ¹⁴ Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. ¹⁵ Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! ¹⁶ Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! ¹⁷ Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! ¹⁸ Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak. ¹⁹ Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! ²⁰ Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. ²¹ Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. ²² Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. ²³ Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. ²⁴ Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! ²⁵ Ó, URam, segíts meg! Ó, URam, adj szerencsét! ²⁶ Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából. ²⁷ Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! ²⁸ Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! ²⁹ Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

“Ne kapaszkodj belém! Mivel még nem mentem fel az Atyámhoz, menj el testvéreimhez…”
Jelentése kb.: “Ne azzal töltsd az időt, hogy engem fogdosol (aki mellesleg még nem mentem fel az Atyához), mert neked a testvéreimhez kell menned…”
Jelentése kb.: “Én most már az Atyához menőben vagyok, most már más módon kell velem kapcsolatot tartani, nem ilyen fizikai módon, mint eddig…”
Jelentése kb.: “Ne fogj úgy, mintha el akarnék tűnni, mert még nem vagyok elmenőben, tehát nem kell visszatartanod (pl. esetleg Mária leborult és kezeivel Jézus bokájába kapaszkodott, mert naiv módon azt hitte, hogy így megakadályozhatja esetleges eltűnését). Engedj el, menj, oszd meg inkább a jó hírt testvéreimmel, és mondd meg, hogy fel fogok menni…”
Nem a személyes Szent Lélekről, hanem egy személytelen isteni leheletről van szó.
Különbség van a két esemény intenzitása, funkciója, stb. között. Pl. itt az új életre, ott (Csel 2) a szolgálatra kapnak erőt (vagy éppen fordítva), itt meghintetnek, ott átitatódnak a Szent Lélekkel, stb.
Jelképről van szó, ami majd a jövőben bekövetkező Pünkösdöt jelképezi.
Az 1,1-18 melyik témája fedezhető fel a mai szakaszban? Három ember hitre jutásáról olvastunk a mai szakaszban (“szeretett tanítvány”, Mária, Tamás). Hasonlítsd össze őket egymással és magaddal!
Zsolt. 1,8: Gyűjtsd össze az ismétléseket a zsoltárban! Mi lehet a szerepük?