593. nap

Apostolok Cselekedetei 27

¹

Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak.

² Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából. ³ Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. ⁴

Onnan továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus szélárnyékos oldalán hajóztunk el.

⁵ Majd Kilikia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líkiai Mirába. ⁶ Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és arra szállított át minket. ⁷ Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a szél miatt nem tudtunk kikötni, ezért elhajóztunk Kréta szélárnyékos oldalán Szalmóné közelében. ⁸ Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lászea városa. ⁹

Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:

¹⁰ Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. ¹¹ De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. ¹²

A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz.

¹³

Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében.

¹⁴

Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar.

¹⁵ Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. ¹⁶ Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot. ¹⁷

Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább.

¹⁸ A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, ¹⁹ harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. ²⁰ Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. ²¹ Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. ²² Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. ²³ Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. ²⁴ Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. ²⁵ Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. ²⁶ Egy szigetre kell kivetődnünk. ²⁷

Tizennegyedik napja sodródtunk az Adrián, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.

²⁸ Lebocsátották a mérőónt, és húsz öl mélységet mértek. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet mértek. ²⁹ De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. ³⁰

Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni.

³¹

Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.

³²

A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár.

³³ Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. ³⁴ Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. ³⁵ E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. ³⁶ Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. ³⁷ Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. ³⁸ Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. ³⁹ Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. ⁴⁰ A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. ⁴¹ Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett. ⁴²

A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön.

⁴³ De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, ⁴⁴ azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.

Zsoltárok 60

¹ A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele ² abból az időből, amikor a naharajimi és a cóbái arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert. ³ Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! ⁴ Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. ⁵ Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. ⁶ De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.) ⁷ Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! ⁸ Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. ⁹ Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, ¹⁰ Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! ¹¹ Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? ¹² Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! ¹³ Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! ¹⁴ Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.

Következtetés: Próbáld meg elképzelni a jelenetet, mintha csak egy film lenne! Számold össze, hány tényezőnek kellett megtörténnie ahhoz, hogy minden valóban úgy alakuljon, ahogy Isten akarja?
Személyes: Adj hálát Istennek azért, mert Ő a lehetetlenből is képes megvalósítani a terveit!