598. nap

Példabeszédek 20

¹ A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. ² A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. ³ Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. ⁴ Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. ⁵ Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. ⁶ Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert? ⁷ Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. ⁸ Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. ⁹ Ki mondhatja: Tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? ¹⁰ A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az ÚR. ¹¹ Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! ¹² A halló fület és a látó szemet egyaránt az ÚR alkotta.

Jeremiás Siralmai 3

¹ Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. ² Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. ³ Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap. ⁴ Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. ⁵ Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem. ⁶ Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. ⁷ Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. ⁸ Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. ⁹ Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet. ¹⁰ Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. ¹¹ Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. ¹² Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem. ¹³ Veséimbe eresztette tegzének nyilait. ¹⁴ Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. ¹⁵ Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott. ¹⁶ Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. ¹⁷ Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. ¹⁸ Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! ¹⁹ Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; ²⁰ mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. ²¹ De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: ²² Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: ²³ minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! ²⁴ Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. ²⁵ Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. ²⁶ Jó csendben várni az ÚR szabadítására. ²⁷

Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.

²⁸ Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! ²⁹ Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! ³⁰ Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! ³¹ Mert nem vet el örökre az Úr. ³² Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. ³³ Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. ³⁴ Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait, ³⁵ amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez; ³⁶ amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr! ³⁷ Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? ³⁸ Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is? ³⁹ Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? ⁴⁰ Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! ⁴¹ Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: ⁴² Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. ⁴³ Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. ⁴⁴ Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság. ⁴⁵ Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. ⁴⁶ Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. ⁴⁷ Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. ⁴⁸ Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. ⁴⁹ Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, ⁵⁰ míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. ⁵¹ Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. ⁵² Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. ⁵³ Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. ⁵⁴ Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem! ⁵⁵ Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. ⁵⁶ Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! ⁵⁷ Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj! ⁵⁸ Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. ⁵⁹ Láttad, URam, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! ⁶⁰ Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. ⁶¹ Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. ⁶² Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. ⁶³ Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak! ⁶⁴ Fizess meg nekik, URam, azért, amit elkövettek! ⁶⁵ Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! ⁶⁶ Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!

Ebben a középső fejezetben a legtökéletesebb az akrosztika. Minden egyes szakasz három sorból áll (a héberben egy sor egy versnek felel meg) és egy versen belül mindhárom sor ugyanazzal a betűvel kezdődik. A szakaszok továbbra is a héber ábécé betűinek sorrendjét követik.
Megfigyelés: Milyen szemszögből látjuk most a helyzetet (vö. 1,2. rész)?
Személyes: Érezted-e már magad hasonló helyzetben, mint Jeremiás? Mit tettél? Mondtál-e te is hasonló siralmakat?
(Péld) K: Mit jelenthet az 5. vers? Tanuld meg!