609. nap

Zsoltárok 92

¹ Zsoltár. Ének szombatnapra. ² Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, ³ hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel ⁴ tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! ⁵ Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. ⁶ Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid! ⁷ Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg. ⁸ Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. ⁹ De te, URam, magasztos vagy örökké! ¹⁰ Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind. ¹¹ De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. ¹² Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok. ¹³ Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. ¹⁴ Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. ¹⁵ Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, ¹⁶ és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

Olvasd el a Nehémiás könyvéhez írt bevezetőt! (Ajánlott olvasmány: John White: Vezesd népemet! A jó vezető – Nehémiás példája, HARMAT, 19,1)