63. nap

2 Mózes 3

¹ Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. ² Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. ³ Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? ⁴ Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! ⁵

Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!

⁶ Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. ⁷ Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. ⁸

El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére.

⁹ Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. ¹⁰ Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! ¹¹ Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? ¹² De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek! Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent. ¹³ De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? ¹⁴ Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok. ¹⁵ Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre! ¹⁶ Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és mondd meg nekik: Az ÚR, atyáitok Istene: Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartalak benneteket és mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, ¹⁷ és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. ¹⁸ Ők majd hallgatnak a szavadra. Azután menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az ÚRral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért ki háromnapi járóföldre a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak! ¹⁹

Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged majd,

²⁰ de én kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyet véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. ²¹ És jóindulatot ébresztek e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel. ²² Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket meg ruhákat, és adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra: így szereztek majd zsákmányt Egyiptomtól.

2 Mózes 4

¹ Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az ÚR?! ² De az ÚR erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. ³ Dobd a földre! – mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. ⁴ Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott. ⁵ Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. ⁶ Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a ruhád alá! Ő bedugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. ⁷ Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a ruhád alá! Visszadugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta a ruhája alól, ismét olyan volt, mint testének többi része. ⁸ Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. ⁹ De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré változik a szárazon. ¹⁰ Mózes akkor ezt mondta az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. ¹¹ De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! ¹² Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! ¹³ De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! ¹⁴ Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. ¹⁵ Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. ¹⁶

Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten.

¹⁷ Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket! ¹⁸ Ekkor Mózes visszament Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! ¹⁹ Az ÚR ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged. ²⁰ Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. ²¹ Mert ezt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet, ²² de te mondd meg a fáraónak: Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam. ²³ Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon áldozattal engem! Ha nem akarod őt elbocsátani, akkor megölöm a te elsőszülött fiadat. ²⁴

Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni.

²⁵

De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy!

²⁶

Akkor eltávozott tőle az ÚR. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény.

Példabeszédek 7

¹ Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! ² Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! ³ Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! ⁴ Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, ⁵ hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. ⁶ Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, ⁷ és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. ⁸ Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, ⁹ esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. ¹⁰ Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. ¹¹ Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, ¹² hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. ¹³ A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: ¹⁴ Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, ¹⁵ azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! ¹⁶ Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; ¹⁷ illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. ¹⁸ Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! ¹⁹ Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, ²⁰ a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. ²¹ Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. ²² Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. ²³ De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. ²⁴ Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! ²⁵ Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! ²⁶ Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. ²⁷ Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.

A 3,14-15 nagyon fontos versek, sokszor előkerülnek majd még. A szövegkörnyezetet jól tanulmányozzuk át, jegyezzük meg. Ezt a két verset akár kívülről is megtanulhatjuk.
Milyen jelképes jelentése lehetett a három jelnek (4,1-9, a kígyó a fáraó egyik jelképe volt)?
Miben különbözik a mai szakasz Mózese a tegnapiétól? Mitől változott meg? Minket mik és hogyan változtattak meg eddigi életünk során?
Péld. 7: Immár harmadszor kerül elénk a paráznaság bűne. Vajon szól-e nekünk is ez a szakasz?