630. nap

Dániel 2

¹

Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nebukadneccar, nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni.

² Ekkor elrendelte a király, hogy hívják össze a mágusokat, az igézőket, a varázslókat és a csillagjósokat, hogy mondják meg, mit álmodott a király. Azok eljöttek, és a király elé álltak. ³ A király így szólt hozzájuk: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg meg nem tudom, hogy mit jelent az álom. ⁴

A csillagjósok így szóltak arámul a királyhoz: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát.

⁵ A király így válaszolt a csillagjósoknak: Ez az elhatározásom: Ha nem adjátok tudtomra az álmot és a magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik. ⁶ De ha az álmot és a magyarázatát is meg tudjátok mondani, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Mondjátok hát el az álmot és a magyarázatát! ⁷ Azok másodszor is így válaszoltak: Mondja el a király az álmot az ő szolgáinak, mi pedig majd megadjuk a magyarázatot! ⁸ A király erre így felelt: Most már bizonyosan tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az elhatározásom. ⁹ Ha az álmot nem adjátok tudtomra, csak egyféleképpen ítélhetlek meg titeket: megegyeztetek, hogy hazug és haszontalan dolgokat beszéltek előttem, amíg a körülmények meg nem változnak. Ezért mondjátok el az álmot, és abból tudni fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem. ¹⁰ A csillagjósok így válaszoltak a királynak: Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni; de nincs is olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. ¹¹ Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel. ¹² A király erre nagyon megharagudott, és elrendelte, hogy végezzék ki az összes babiloni bölcset. ¹³ Amikor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, Dánielt és társait is keresni kezdték, hogy őket is megöljék. ¹⁴ Ekkor Dániel okos és értelmes szavakkal fordult Arjókhoz, a király testőrparancsnokához, aki már elindult, hogy megölesse a babiloni bölcseket. ¹⁵ Így szólt Arjókhoz, a király megbízottjához: Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a király? Akkor Arjók tudtára adta a dolgot Dánielnek. ¹⁶ Dániel erre bement a királyhoz, és azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a magyarázatot a királynak. ¹⁷ Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának, ¹⁸ majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt. ¹⁹ Ekkor egy éjszakai látomásban feltárult a titok Dániel előtt, Dániel pedig áldotta érte a menny Istenét. ²⁰ Ezt mondta Dániel: Legyen áldott Isten neve örökkön-örökké; övé a bölcsesség és a hatalom! ²¹ Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. ²² Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. ²³ Magasztallak és dicsőítelek téged, atyáim Istene, mert bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad, amit kértünk tőled, tudtul adtad nekünk a király dolgát. ²⁴ Dániel ezután elment Arjókhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a babiloni bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát! ²⁵ Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. ²⁶ A király erre így szólt Dánielhez, akinek Baltazár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? ²⁷ Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyre a király választ keres, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. ²⁸ De van Isten a mennyben, aki feltárja a titkokat. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: ²⁹ Te, ó, király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok Kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. ³⁰ Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és megtudd, amin magadban töprengsz. ³¹ Neked, ó, király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. ³² Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, ³³ a lábszárai vasból, lábai pedig részben vasból, részben cserépből voltak. ³⁴ Miközben nézted, lezuhant egy kő anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. ³⁵ Összetört a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a pelyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet. ³⁶ Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak. ³⁷

Ó, király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott,

³⁸

kezedbe adta az embereket, a mezei vadakat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej!

³⁹

De utánad egy másik királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely uralkodni fog az egész földön.

⁴⁰

A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat.

⁴¹

Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részben cserépből, részben vasból vannak. Az a királyság ugyanis megosztott lesz, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel.

⁴²

Lábujjai részben vasból, részben cserépből voltak; eszerint a királyság részben erős, részben törékeny lesz.

⁴³

Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel.

⁴⁴

Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké.

⁴⁵ Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata. ⁴⁶ Akkor Nebukadneccar király arcra borult, úgy hódolt Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot, és tömjénezzenek neki. ⁴⁷ Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura és a titkok Feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot. ⁴⁸ Akkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává tette. ⁴⁹ Dániel viszont azt kérte a királytól, hogy Babilon városának ügyeivel Sadrakot, Mésakot és Abéd-Negót bízza meg; maga Dániel pedig a királyi udvarban maradt.

Zsoltárok 104

¹ Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, ² világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, ³ palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. ⁴ A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. ⁵ Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. ⁶ Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. ⁷ Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. ⁸ A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. ⁹ Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. ¹⁰ Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. ¹¹ Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. ¹² Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. ¹³ Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. ¹⁴ Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, ¹⁵ és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. ¹⁶ Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, ¹⁷ ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. ¹⁸ A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. ¹⁹ Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. ²⁰ Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, ²¹ az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt. ²² Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. ²³ Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. ²⁴ Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. ²⁵ Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. ²⁶ Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. ²⁷ Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. ²⁸ Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. ²⁹ Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. ³⁰ Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket. ³¹ Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! ³² Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. ³³ Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. ³⁴ Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. ³⁵ Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!

Következtetés: Dániel az első fejezetben bizonyos értelemben „nemet” mondott a királynak, itt viszont „igent” mond. Vajon miért? Mit tanulhatunk mi ebből?