635. nap

Dániel 7

¹

Bélsaccar babilóniai király uralkodásának első évében álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekhelyén. Az álmot leírta; itt kezdődik a beszámolója, a saját szavaival:

² Ezeket mondta el Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. ³ Négy hatalmas vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. ⁴ Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki. ⁵ A következő, a második vadállat medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél nagyon sok húst! ⁶ Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. ⁷ Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, félelmetes és rendkívül erős volt. Hatalmas vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. ⁸

Figyeltem a szarvakat: egyszer csak egy újabb, kicsi szarv bújt elő közöttük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és kérkedő szája volt.

⁹ Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. ¹⁰ Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel. ¹¹ Akkor láttam, hogy a kérkedő szavak miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen. ¹²

A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben hagyták őket.

¹³

Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá.

¹⁴ Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. ¹⁵ Én, Dániel, megdöbbentem emiatt, és látomásaim megrettentettek. ¹⁶

Odamentem az ott állók egyikéhez, és felvilágosítást kértem tőle mindezekről. Az pedig felelt nekem, és megmagyarázta ezt a dolgot:

¹⁷

Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön.

¹⁸

De a Felséges szentjei nyerik majd el a királyságot, és örökre ők birtokolják azt, örökkön-örökké.

¹⁹ Ezután többet akartam megtudni a negyedik vadállatról, amely más volt, mint a többiek: roppant ijesztő volt, vasfogai és rézkarmai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. ²⁰ Tíz szarv volt a fején, majd egy újabb is előbújt közöttük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Ennek a szarvnak szemei voltak és kérkedő szája, és nagyobbra nőtt a többinél. ²¹ Láttam, hogy ez a szarv hadat indított a szentek ellen, és legyőzte őket, ²² míg el nem jött az öregkorú, és igazságot nem szolgáltatott a Felséges szentjeinek. És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek birtokba vették a királyságot. ²³ A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy negyedik királyság a földön, amely egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza. ²⁴

A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni.

²⁵

Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felséges szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra meg két időszakra és egy fél időszakra.

²⁶ De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát; megsemmisül, és végleg elpusztul. ²⁷ A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom. ²⁸ Így végződött a beszéd. Engem, Dánielt, gondolataim nagyon megrémítettek, még az arcom is belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam.

Zsoltárok 102

¹ Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. ² Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! ³ Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! ⁴ Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. ⁵ Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. ⁶ Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. ⁷ A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. ⁸ Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. ⁹ Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. ¹⁰ Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem ¹¹ háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem. ¹² Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. ¹³ De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. ¹⁴ Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! ¹⁵ Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. ¹⁶ Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, ¹⁷ amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. ¹⁸ Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. ¹⁹ Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. ²⁰ Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, ²¹ hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. ²² Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, ²³ amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. ²⁴ Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. ²⁵ De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! ²⁶ Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. ²⁷ Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, ²⁸ de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. ²⁹ Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.

Következtetés: A jelképek történelmi beazonosításának fontossága mellett nem szabad elfelejteni, hogy a látomás a világbirodalmakra jellemző, egymás után következő virágzást és bukást is ábrázolja. Ha így olvassuk ezt a látomást, akkor milyen tanulságokat vonhatunk le belőle?