640. nap

Timóteushoz írt 1. levél 1

¹ Pál, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, ² Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. ³ Amikor Makedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ⁴ ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására. ⁵ A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. ⁶ Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, ⁷ törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. ⁸ Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal. ⁹ És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, ¹⁰ a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. ¹¹ Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. ¹² Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. ¹³ Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. ¹⁴ De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. ¹⁵ Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. ¹⁶ De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. ¹⁷ Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. ¹⁸ Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. ¹⁹ Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. ²⁰

Ezek közül való Himenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent.

Timóteushoz írt 1. levél 2

¹

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,

²

a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.

³

Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt,

⁴

aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

⁵ Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, ⁶ aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. ⁷ Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket. ⁸ Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. ⁹

Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával,

¹⁰

hanem azzal, ami azokhoz az asszonyokhoz illik, akik istenfélőnek vallják magukat: jó cselekedetekkel.

¹¹

Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal.

¹²

A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.

¹³

Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután,

¹⁴

és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.

¹⁵

Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.

Példabeszédek 22

¹ Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. ² Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindkettőt az ÚR alkotta. ³ Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. ⁴ Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. ⁵ Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat. ⁶ Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. ⁷ A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak. ⁸ Aki álnokságot vet, bajt arat, és véget ér dühödt hatalmaskodása. ⁹ A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek. ¹⁰ Űzd el a csúfolódót, és távozik vele a perpatvar, megszűnik a vita és a gyalázkodás. ¹¹ Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. ¹² Az ÚR szeme ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja. ¹³ Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban. ¹⁴ Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az ÚR. ¹⁵ A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. ¹⁶ Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut.

Egyesek szerint halálos ítéletet jelentő kifejezés. Mások szerint azt jelenti, hogy a szóban forgó embereket átadják világi hatóságoknak, hogy ők ítélkezzenek rajtuk. A legtöbbek által támogatott jelentés viszont az, hogy kizárták őket a gyülekezetből (és az egész egyházból; esetleg átokformula is részét képezte a kizárásnak) abban a reményben, hogy az egyházon kívüli, szellemi védelemtől mentes élet megpróbáltatásai megtérésre indítják majd a kizártakat.
A szöveg alapján azért, mert így lehetőség van az evangélizálásra. Ha üldözik a keresztényeket, akkor nem lehet olyan nyíltan hirdetni az evangéliumot.
Sokat vitatott rész. Vannak, akik szerint nagyon is egyértelmű, és amit itt olvasunk, azt a mai gyülekezetekben is így kell alkalmazni. Mások szerint speciális esetről van szó. Az ókorban a nők sokkal műveletlenebbek, és ezért könnyebben félrevezethetőek voltak, mint a férfiak. Az efézusi tévtanítás ezért különösen könnyen megfertőzte őket (vö. 2Tim.3,6). Ezért tiltja meg nekik a tanítást Pál és ezért hivatkozik Évára, akit a kígyó megcsalt. Ezek alapján viszont egy teljesen más szituációban (pl. művelt nők esetén) talán teljesen mást írna Pál. Valóban, a Bibliából több női tanítót is ismerünk.
A mi bibliafordításunk azt az értelmezést követi, miszerint itt arról van szó, hogy a keresztény nő nem fog belehalni a gyermekszülésbe. Másik értelmezési lehetőség, hogy a nő ne tanítson, ne cicomázza magát, hanem legyen jó feleség, ne cicomázza magát, szüljön gyerekeket, és ha így, keresztényi módon viselkedik és hisz, akkor üdvözül. Vagyis ezen értelmezés szerint a gyermekszülés itt mintegy jelképe a becsületes, csendes, jóravaló keresztényi-háziasszonyi viselkedésnek, amire az előző versekben Pál bátorítja a nőket (vö. 4,3). Megint csak kérdés, hogy Pál ezen véleménye mennyire abszolutizálható, ill. mennyire konkrét szituációhoz kötött.
Megfigyelés: Mit tudunk meg ebből a szakaszból Pálról ill. Timóteusról?
Megfigyelés: Mit tudunk meg az efezusi gyülekezetről?
Következtetés: Mit gondolsz, Pál szavai/kérései ma is megállják a helyüket (be kell tartani, pl. 2,12)? Miért?
(Péld) M tanulj meg egy verset a mai szakaszból!