642. nap

Timóteushoz írt 1. levél 5

¹ Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, ² az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal. ³ Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. ⁴ Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek. ⁵ A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. ⁶ A kicsapongó pedig már életében halott. ⁷ Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. ⁸ Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. ⁹ Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, aki egy férfi felesége volt, ¹⁰ aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak: gyermekeket nevelt fel, vendégszerető volt, a szentek lábát megmosta, elesetteken segített, mindenféle jó cselekedetre kész volt. ¹¹

A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha feltámad bennük a vágy, hogy férjhez menjenek, elfordulnak Krisztustól.

¹² Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. ¹³ Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. ¹⁴ Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. ¹⁵ Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak. ¹⁶ Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse. ¹⁷ A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. ¹⁸ Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”. ¹⁹ Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak „két vagy három tanú szavára”. ²⁰ Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. ²¹

Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból.

²² A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! ²³ Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is. ²⁴ Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; mások bűnei viszont csak később derülnek ki. ²⁵ Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.

Timóteushoz írt 1. levél 6

¹ Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. ² Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd! ³ Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, ⁴ az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. ⁵ Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. ⁶ Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, ⁷ mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. ⁸ De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. ⁹ Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. ¹⁰ Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. ¹¹ Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. ¹² Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. ¹³ Meghagyom neked Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, ¹⁴ hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. ¹⁵ Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. ¹⁶ Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. ¹⁷ Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. ¹⁸ A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, ¹⁹ gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. ²⁰ Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, ²¹ amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!

Zsoltárok 73

¹ Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! ² De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. ³ Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét. ⁴ Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. ⁵ Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. ⁶ Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. ⁷ Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. ⁸ Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. ⁹ Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. ¹⁰ Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. ¹¹ Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? ¹² Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. ¹³ De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, ¹⁴ mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. ¹⁵ Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. ¹⁶ Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. ¹⁷ Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz. ¹⁸ Bizony, sikamlós talajra állítottad és pusztulásba döntöd őket! ¹⁹ Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. ²⁰ Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! ²¹ Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, ²² akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. ²³ De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. ²⁴ Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. ²⁵ Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. ²⁶ Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! ²⁷ Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! ²⁸ De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Megfigyelés: Írd össze, kiknek és milyen tanácsokat ad Pál!
Személyes: Mit jelentett neked ez a levél?