647. nap

Jóel 1

¹ Ez az ÚR igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt. ²

Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében?

³ Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek! ⁴

Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.

⁵

Ébredjetek föl, ti, részegek, és sírjatok! Jajgassatok mindnyájan, ti, iszákosok, mert szátok elől elvették az édes bort!

⁶

Egy nép támadt országomra, hatalmas és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán.

⁷ Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. ⁸

Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja!

⁹ Megszűnt az étel- és italáldozat az ÚR házában, gyászolnak a papok, az ÚRnak szolgái. ¹⁰ Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, elapadt a must, odalett az olaj. ¹¹ Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a szőlőművesek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló! ¹² A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt; a mosoly is lehervadt az emberek arcáról. ¹³ Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti, papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát, Istenem szolgái, mert megszűnt Istenetek házában az étel- és italáldozat. ¹⁴ Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az ÚRnak a házába, és kiáltsatok az ÚRhoz! ¹⁵

Jaj, micsoda nap! Közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól!

¹⁶ Szemünk láttára veszett ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából! ¹⁷ Elszáradt a vetőmag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincsen gabona. ¹⁸ Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. ¹⁹ Hozzád kiáltok, URam, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját. ²⁰ A vadállatok is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.

Jóel 2

¹

Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert jön az ÚR napja, bizony, közel van már!

²

Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyeket elborító szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek.

³ Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg előle semmi. ⁴ Olyan az alakjuk, mint a lovaké, úgy száguldanak, mint a lovasok. ⁵ Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok, mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. ⁶ Rettegnek tőle a népek, minden arc elsápad. ⁷ Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le ösvényéről. ⁸ Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. Áttörnek a fegyvereken, nem lehet föltartóztatni őket. ⁹ Megrohanják a várost, felfutnak a várfalon; behatolnak a házakba, az ablakokon keresztül mennek be, akár a tolvajok. ¹⁰ Reszket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. ¹¹

Az ÚR mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas az, ki végrehajtja parancsát. Az ÚR napja nagy és igen félelmetes; ki fogja kibírni azt!?

¹² De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! ¹³

Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!

¹⁴ Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az ÚRnak! ¹⁵ Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! ¹⁶

Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából!

¹⁷ A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az ÚRnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, URam, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?

Példabeszédek 22

¹⁷ Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd tudományomra! ¹⁸ Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is állandóan ott lesznek. ¹⁹ Legyen az ÚRban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked! ²⁰ Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat, ²¹ tanítva téged arra, hogy ezek valóban igaz mondások, hogy igaz mondásokkal felelhess annak, aki küldött. ²² Ne rabold ki a szegényt, mivel szegény ő, és ne tipord el a nincstelent a kapuban! ²³ Mert az ÚR perli perüket, és fosztogatóikat megfosztja életüktől. ²⁴ Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, ²⁵ mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát! ²⁶ Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! ²⁷ Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned? ²⁸ Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki! ²⁹ Akiről azt látják, hogy ügyesen dolgozik, az biztosan a királyok szolgálatába fog állni, nem marad az alacsony rangúak szolgája.

Következtetés+Személyes: Jóel idejében Isten egy csapással figyelmeztette népét. Vajon a mi időnkben is előfordul ez? Hogyan ismerhetjük fel Isten figyelmeztetését? Imádkozz az egyházadért, gyülekezetedért.
(Péld) M Mi a mai szakasz fő mondanivalója?