658. nap

Mikeás 7

¹ Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott. ² Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra. ³ Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket. ⁴ Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön még számodra az ítélet napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar! ⁵ Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! ⁶ Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is az ellensége. ⁷ De én az URat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! ⁸ Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom. ⁹ Viselnem kell az ÚR haragját, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában. ¹⁰ Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem: Hol van az ÚR, a te Istened? Saját szememmel látom majd, hogy összetapossák, akár az utca sarát! ¹¹ Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ. ¹² Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át, ¹³ bár puszta volt az ország lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen. ¹⁴ Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben! ¹⁵ Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból. ¹⁶ Látják majd ezt a népek, és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek, ¹⁷ port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az ÚRhoz, és félnek majd tőled is. ¹⁸ Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. ¹⁹ Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja! ²⁰ Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.

Zsoltárok 74

¹ Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? ² Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! ³ Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! ⁴ Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. ⁵ Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. ⁶ Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. ⁷ Lángba borították szentélyedet, porig alázták neved hajlékát. ⁸ Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. ⁹ Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. ¹⁰ Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? ¹¹ Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! ¹² De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. ¹³ Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. ¹⁴ Te zúztad szét a Leviatán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. ¹⁵ Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. ¹⁶ Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot. ¹⁷ Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. ¹⁸ Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. ¹⁹ Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp! ²⁰ Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is! ²¹ Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet az elesett és szegény! ²² Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! ²³ Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!

Megfigyelés: Jellemezd Júdát és Jeruzsálemet!
Következtetés: Fejtsd ki Mikeás metaforáit!
Megfigyelés: Miképp viszonyul Mikeás Istenhez egy bűnös társadalomban? Gyűjtsd össze, milyen istenkép él benne!