67. nap

2 Mózes 10

¹ Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem konokká a szívét, valamint udvari embereinek a szívét, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük. ² Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak, hogyan bántam Egyiptommal, és jeleimet is, amelyeket közöttük tettem. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az ÚR! ³ Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Mikor fogsz már végre megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! ⁴ Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok országod egész területére. ⁵ Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő. ⁶ Sőt tele lesz velük a házad, összes udvari embered és valamennyi egyiptomi háza. Nem láttak ilyet sem őseid, sem azoknak ősei mind a mai napig, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól. ⁷ A fáraótól ekkor megkérdezték az udvari emberei: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy áldozattal szolgálhassanak Istenüknek, az ÚRnak! Még mindig nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom? ⁸ Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, aki így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok áldozattal Isteneteknek, az ÚRnak! De kik fognak elmenni? ⁹ Ifjainkkal és véneinkkel megyünk – felelte Mózes –, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az ÚRnak. ¹⁰ Ő azonban ezt mondta nekik: Úgy legyen veletek az ÚR, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Magatok is láthatjátok, hogy rosszban sántikáltok! ¹¹ Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok az ÚRnak, hiszen ti is ezt kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől. ¹² Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és rágják le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott! ¹³

Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az ÚR keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel aztán a keleti szél meghozta a sáskákat.

¹⁴ Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. ¹⁵ Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és lerágták a föld minden növényét, a fák minden gyümölcsét, amelyet meghagyott a jégeső. A fákon és a mezei növényeken nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén. ¹⁶ Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem Istenetek, az ÚR ellen és tiellenetek. ¹⁷ Most azért még utoljára bocsássátok meg vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az ÚRhoz, hogy csak ezt az egy halált még fordítsa el tőlem! ¹⁸ Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az ÚRhoz. ¹⁹ Az ÚR pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén. ²⁰ De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait. ²¹

Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget.

²² Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. ²³ Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt. ²⁴ Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok áldozattal az Úrnak! Csak a juhaitok és marháitok maradjanak itt, a családtagjaitok is elmehetnek veletek. ²⁵ Mózes azonban azt felelte: Inkább még neked is kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adni nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az ÚRnak. ²⁶ Velünk fog jönni a jószágunk is, nem maradhat itt egy fia sem, mert abból vesszük majd az áldozatot, hogy szolgáljunk Istenünknek, az ÚRnak. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy mivel kell majd szolgálnunk az ÚRnak. ²⁷ De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, úgyhogy nem akarta elbocsátani őket. ²⁸ Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! ²⁹

Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!

Zsoltárok 78

¹ Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! ² Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. ³ Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, ⁴ nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. ⁵ Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. ⁶ Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, ⁷ hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. ⁸ Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez, ⁹ mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. ¹⁰ Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. ¹¹ Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. ¹² Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. ¹³ Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. ¹⁴ Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. ¹⁵ Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. ¹⁶ Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. ¹⁷ De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. ¹⁸ Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. ¹⁹ Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? ²⁰ A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? ²¹ Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, ²² mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. ²³ Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. ²⁴ Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. ²⁵ Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. ²⁶ Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. ²⁷ Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye. ²⁸ Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. ²⁹ Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. ³⁰ De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. ³¹ Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. ³² Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. ³³ Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. ³⁴ Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. ³⁵ Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. ³⁶ De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. ³⁷ Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. ³⁸ Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. ³⁹ Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. ⁴⁰ Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! ⁴¹ Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. ⁴² Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, ⁴³ amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. ⁴⁴ Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. ⁴⁵ Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. ⁴⁶ Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. ⁴⁷ Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. ⁴⁸ Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. ⁴⁹ Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. ⁵⁰ Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. ⁵¹ Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. ⁵² Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. ⁵³ Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. ⁵⁴ Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. ⁵⁵ Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. ⁵⁶ De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. ⁵⁷ Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. ⁵⁸ Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. ⁵⁹ Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. ⁶⁰ Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott. ⁶¹ Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. ⁶² Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. ⁶³ Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. ⁶⁴ Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. ⁶⁵ Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, ⁶⁶ és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. ⁶⁷ De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, ⁶⁸ Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. ⁶⁹ Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. ⁷⁰ Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. ⁷¹ A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. ⁷² Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.

Micsoda borzalmas ítélet, hogy az “Úr megkeményítette a fáraó szívét”! A mi szívünk nem kemény most éppen valamivel kapcsolatban? Könyörögjünk “hús szívekért” a magunk és mások számára!
Zsolt 78,1: Mit tudunk meg Istenről, ill. Isten népéről? Mi hogyan viselkedünk, vezetjük életünket?
Zsolt 78,9: Nem tudjuk, hogy milyen konkrét esemény áll a vers hátterében. Efraim, mint a legnagyobb a 10 különösen engedetlen északi törzs közül, gyakran vagy az északi Izraelnek (szembeállítva Júdával, lásd 67,68. verseket), vagy az engedetlenségnek a jelképe.