670. nap

Márk 9

¹ Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. ² Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. ³ Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. ⁴ És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. ⁵ Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. ⁶

Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket.

⁷

De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!

⁸ És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. ⁹ Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. ¹⁰ Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás. ¹¹

Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

¹² Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? ¹³ De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla. ¹⁴ Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵ Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. ¹⁶ Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? ¹⁷ A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; ¹⁸ és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. ¹⁹ Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! ²⁰ Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. ²¹ Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. ²² Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! ²³ Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. ²⁴ A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! ²⁵ Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! ²⁶ Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. ²⁷ Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. ²⁸ Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? ²⁹ Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. ³⁰ Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, ³¹ mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. ³² Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt. ³³ Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? ³⁴ Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. ³⁵

Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!

³⁶

És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik:

³⁷ Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. ³⁸ János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. ³⁹ Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, ⁴⁰

mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.

⁴¹ Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma. ⁴²

Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.

⁴³ Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, ⁴⁴ ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. ⁴⁵ És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, ⁴⁶ ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. ⁴⁷ És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, ⁴⁸ ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. ⁴⁹

Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg.

⁵⁰ Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!

Zsoltárok 77

¹ A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. ² Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. ³ Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. ⁴ Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) ⁵ Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. ⁶ Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. ⁷ Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: ⁸ Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? ⁹ Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? ¹⁰ Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) ¹¹ Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. ¹² Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. ¹³ Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. ¹⁴ Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? ¹⁵ Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. ¹⁶ Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) ¹⁷ Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. ¹⁸ A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. ¹⁹ Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. ²⁰ Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. ²¹ Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.

Következtetés: Gondolkozz el a néma apjának a hitén! Mit jelent ez: „hiszek, segíts hitetlenségemen”? Miben hisz, és ha hisz, miért hitetlen mégis?
Személyes: Gondolkozz el a saját hiteden! Hasonlít valamelyikre az előző három közül (l. farizeusok, tanítványok, 8. rész)?