672. nap

Márk 12

¹

Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: Egy ember szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott.

²

Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja tőlük a részét a szőlő terméséből.

³

De azok megragadták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel.

⁴

Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt pedig agyba-főbe verték, és megalázták.

⁵

Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is; némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek.

⁶

Volt még egy szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.

⁷

A munkások azonban ezt mondták egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség!

⁸

Megragadták, megölték őt, és kidobták a szőlőn kívülre.

⁹

Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.

¹⁰

Vajon nem olvastátok a Szentírásban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő;

¹¹

az ÚRtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”?

¹²

Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a sokaságtól. Mert megértették, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.

¹³ Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy egy kérdéssel csalják tőrbe. ¹⁴

Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessük-e vagy ne fizessük?

¹⁵ Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam! ¹⁶ Azok pedig hoztak egyet, és ő megkérdezte: Kié ez a kép és ez a felirat? Ők pedig így feleltek: A császáré. ¹⁷ Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta. ¹⁸ Szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: ¹⁹ Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem marad gyermek utána, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. ²⁰ Volt hét testvér. Az első megnősült, de utód nélkül halt meg. ²¹ A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy tőle sem maradt utód. Ugyanígy történt a harmadikkal is, ²² és a hét testvér egyikétől sem maradt utód. Végül meghalt az asszony is. ²³ A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. ²⁴ Jézus ezt mondta nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? ²⁵ Mert amikor majd az emberek feltámadnak a halálból, nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. ²⁶ Ami pedig a halottak feltámadását illeti, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, hogy mit mondott neki Isten? „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene.” ²⁷ Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek. ²⁸ Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? ²⁹ Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” ³⁰ és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” ³¹

A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.

³² Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; ³³ és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál. ³⁴ Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni. ³⁵ Amikor Jézus a templomban tanított, ezt kérdezte: Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia? ³⁶ Maga Dávid mondta a Szentlélek által: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.” ³⁷ Ha maga Dávid mondja őt URának, akkor hogyan lehet a Fia? A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. ³⁸ Tanítás közben így szólt Jézus: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, ³⁹ szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; ⁴⁰ felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre súlyosabb ítélet vár. ⁴¹ Jézus pedig leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, ⁴²

egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt.

⁴³ Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. ⁴⁴ Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.

Márk 13

¹ Amikor Jézus kiment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek! ²

Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.

³ Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: ⁴ Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik? ⁵ Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket! ⁶ Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. ⁷ Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg: ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. ⁸ Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé földrengések és éhínségek lesznek: ez csak a vajúdás kínjainak kezdete. ⁹ Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. ¹⁰ Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. ¹¹ Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. ¹² Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, ¹³ és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ¹⁴

Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe,

¹⁵

aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából,

¹⁶ és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! ¹⁷ Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! ¹⁸ Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, ¹⁹ mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha. ²⁰ És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. ²¹ Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus! – vagy: Íme, ott van – ne higgyétek! ²² Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat. ²³ Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent! ²⁴ Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, ²⁵ és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. ²⁶ És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁷ És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig. ²⁸ Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ²⁹ Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt! ³⁰ Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³¹ Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. ³²

Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

³³ Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. ³⁴ Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. ³⁵ Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ³⁶ ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! ³⁷ Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!

Zsoltárok 136

¹ Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! ² Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! ³ Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! ⁴ Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete. ⁵ Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. ⁶ A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete. ⁷ Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete, ⁸ a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete, ⁹ a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete. ¹⁰ Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete. ¹¹ Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete, ¹² erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete. ¹³ Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete, ¹⁴ átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete. ¹⁵ De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete. ¹⁶ Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete. ¹⁷ Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete, ¹⁸ dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete: ¹⁹ Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete, ²⁰ és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete. ²¹ Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete, ²² örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete. ²³ Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. ²⁴ Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete. ²⁵ Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete. ²⁶ Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!

Következtetés: Próbáld megfejteni a gonosz szőlőművesek példázatának értelmét! Ki a földbirtokos, mi a szőlőskert, kik a bérlők, kik az elküldött szolgák, és ki a tulajdonos fia?
Megfigyelés: Kik és mivel próbálják megfogni Jézust? Hogyan bújik ki Jézus a csávából?
Következtetés+Személyes: Vajon milyen céllal mondta el Jézus a 13. fejezetben olvasható beszédeket, és milyen céllal nem? Téged mire bátorítanak és figyelmeztetnek ezek a sorok? Vajon mi lehet a te részed a vigyázásban (13,37)?