689. nap

Jób 4

¹

Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

²

Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?

³

Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

⁴

A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.

⁵

Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?

⁶

Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?

⁷

Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

⁸

Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.

⁹

Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.

¹⁰

Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.

¹¹

Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.

¹² Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim, ¹³ éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. ¹⁴

Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.

¹⁵ Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen. ¹⁶ Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: ¹⁷ Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? ¹⁸

Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát.

¹⁹

Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,

²⁰ reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné. ²¹ Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.

Jób 5

¹

Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?

² Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. ³ Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. ⁴

Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.

⁵ Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. ⁶ Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, ⁷ hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. ⁸ De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, ⁹ aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. ¹⁰ Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. ¹¹ Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. ¹² A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. ¹³ Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. ¹⁴ Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. ¹⁵ Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. ¹⁶ Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. ¹⁷ Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! ¹⁸ Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. ¹⁹ Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. ²⁰ Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. ²¹ Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. ²² Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, ²³ mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. ²⁴ Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. ²⁵ Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. ²⁶ Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. ²⁷ Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!

Példabeszédek 24

²³ Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben. ²⁴ Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. ²⁵ De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. ²⁶ Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. ²⁷ Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat! ²⁸ Ne tanúskodj ok nélkül felebarátod ellen: miért szednéd rá beszédeddel? ²⁹ Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint! ³⁰ Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, ³¹ és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. ³² Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: ³³ Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: ³⁴ így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.

Van valami rejtett bűn Jób életében, amely az emberek előtt nem nyilvánvaló, de annál inkább nyilvánvaló Isten előtt. Elifáz a bűn és bűnhődés közötti összefüggésekre mutat rá.
Elifáz e versekben egy látomásra hivatkozik, amelyekben megerősítést nyertek azok a gondolatok, amelyeket már megosztott Jóbbal. Egy éjszakai látomásban Isten kijelentette magát neki.
A rész második egységében (8,27) Elifáz tovább folytatja bölcselkedéseit, és megmutatja Jób és minden bűnös ember számára a kiutat: bízza sorsát Istenre. Ebben a lépésben természetesen benne kell lennie annak is, hogy Jób elismeri bűneit.
Mindezek után Elifáz felvillantja a szép jövő lehetőségét. Elifáz beszéde iskolapéldája annak, hogy a lelkigondozást hogyan nem szabad végezni. Elifáz tulajdonképpen nem tesz mást, mint elteologizál a szenvedő Jób feje felett.
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Elifáz! (írd le, hogy kécőbb visszakereshesd)
Következtetés: Milyen istenkép jelenik meg ebben a szakaszban?