691. nap
Jób 8
1 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde? 3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? 4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. 5 De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, 6 ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért. 7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. 8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! 9 Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön. 10 Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak! 11 Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás? 12 Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb. 13 Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. 14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló. 15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni. 16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen, 17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is, 18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak! 19 Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből. 20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket. 21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással. 22 Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.Jób 9
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? 3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. 4 Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni? 5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. 6 Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek. 7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. 8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. 9 Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. 10Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. 12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? 13Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is.
14 Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene? 15 Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. 16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. 17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. 18 Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem. 19 Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem? 20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. 21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. 22 Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt. 23 Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén. 24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? 25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. 26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. 27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, 28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. 29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? 30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, 31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. 32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! 33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. 34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, 35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.Jób 10
1 Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel! 2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem! 3 Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel? 4 Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember? 5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé? 6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, 7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! 8 Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? 9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? 10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? 11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. 12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. 13 De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod: 14 ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. 15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok. 16 Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat. 17 Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem. 18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna! 19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba! 20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, 21 mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába, 22 a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.Zsoltárok 143
1 Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! 2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! 3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. 4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. 5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. 6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.) 7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! 8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. 9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat! 10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! 11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért! 12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!Jegyzetek
Bildád első beszédében csatlakozik Elifázhoz, szinte kiegészíti az Elifáz által elmondottakat, és új megvilágításba is helyezi azokat. Beszéde rövidebb, összefogottabb, lényegre törőbb, és főleg kíméletlenebb.
A 9. fejezetben Jób Isten mindenhatóságának bizonyítékait adja elő. Hangvétele kissé ironikus, de egyben szenvedélyes és feldúlt is. Az egész 9. fejezet olyan, mintha Jób egy bírósági tárgyaláson venne részt, amelynek a célja az, hogy bűnösségét megállapítsák. A bírósági tárgyalást Jób igazságtalanságként értékeli, ahol a gyengébb félnek nem is lehet igaza. Ez a gyengébb fél pedig az ember.
A következő versekben Jób bevallja tehetetlenségét Istennel szemben, és a minden mindegy álláspontjára helyezkedik. De Istennel szemben is kimondja véleményét: Isten nem bánik igazságosan teremtményeivel, mert ártatlant és bűnöst egyaránt megsemmisít. Isten ezen kívül még arra is képtelen Jób szerint, hogy meghallgassa őt: „ha hóban mosakodnék is, ha lúggal tisztítanám is a kezemet, akkor is sárba taszíthatsz.”(9,30-31).
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Bildád!
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Jób!
A 9. fejezetben Jób Isten mindenhatóságának bizonyítékait adja elő. Hangvétele kissé ironikus, de egyben szenvedélyes és feldúlt is. Az egész 9. fejezet olyan, mintha Jób egy bírósági tárgyaláson venne részt, amelynek a célja az, hogy bűnösségét megállapítsák. A bírósági tárgyalást Jób igazságtalanságként értékeli, ahol a gyengébb félnek nem is lehet igaza. Ez a gyengébb fél pedig az ember.
A következő versekben Jób bevallja tehetetlenségét Istennel szemben, és a minden mindegy álláspontjára helyezkedik. De Istennel szemben is kimondja véleményét: Isten nem bánik igazságosan teremtményeivel, mert ártatlant és bűnöst egyaránt megsemmisít. Isten ezen kívül még arra is képtelen Jób szerint, hogy meghallgassa őt: „ha hóban mosakodnék is, ha lúggal tisztítanám is a kezemet, akkor is sárba taszíthatsz.”(9,30-31).
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Bildád!
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Jób!