692. nap

Jób 11

¹ Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: ²

Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?

³ Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? ⁴ Ezt mondtad: „Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!” ⁵ Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben! ⁶ Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét. ⁷ Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez? ⁸ Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla? ⁹ Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. ¹⁰ Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg? ¹¹ Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda. ¹² Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré. ¹³ Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, ¹⁴ ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! ¹⁵ Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. ¹⁶ Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre. ¹⁷ Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna. ¹⁸ Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. ¹⁹ Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked. ²⁰ De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.

Jób 12

¹ Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ² Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? ³ Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket? ⁴ Nevetséges lettem barátaim előtt, mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért; bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen! ⁵ A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani, ha megtántorodott! ⁶ Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tartják. ⁷ Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! ⁸ Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. ⁹ Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket? ¹⁰ Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke. ¹¹ Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt? ¹² Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak? ¹³ Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. ¹⁴ Ha lerombol valamit, nincs, ki felépítse; ha valakit bezár, nincs, ki kiengedné. ¹⁵ Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden; ha nekiereszti, elpusztul a föld. ¹⁶

Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.

¹⁷ Tanácsadókat tesz bolonddá, és gúnyt űz a bírákból. ¹⁸ Királyok bilincseit oldja le, és béklyót fon kötélből a derekukra. ¹⁹ Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. ²⁰ Megbízhatók fogynak ki miatta a szóból, vének ítélőképességét ragadja el. ²¹ Előkelőkre zúdít megvetést, a hatalmasok fegyverét elveszi. ²² Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. ²³ Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. ²⁴ Megfosztja értelmétől az ország népének vezetőit, és engedi, hogy úttalan pusztában bolyongjanak. ²⁵ Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.

Jób 13

¹ Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. ² Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok. ³ Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni. ⁴ Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok! ⁵ Bárcsak hallgatnátok végre! Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek! ⁶ Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire! ⁷ Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? ⁸ Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? ⁹ Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? ¹⁰ Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. ¹¹ Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés? ¹² Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok. ¹³ Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! ¹⁴ Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? ¹⁵ Hiszen megöl engem, nem is reménykedem; csak utaimat akarom védeni előtte. ¹⁶ Nekem már ez is szabadítás lenne, hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé. ¹⁷ Azért most figyeljetek szavamra, hallgassatok magyarázatomra! ¹⁸ Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. ¹⁹ Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál! ²⁰ Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el: ²¹ vedd le rólam kezed, és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem! ²² Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! ²³ Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! ²⁴ Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? ²⁵ Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, ²⁶

hogy ily sok keserűséget róttál rám, és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!

²⁷ Béklyót tettél a lábamra, szemmel tartod minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed! ²⁸ Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.

Jób 14

¹ Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. ² Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. ³ És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! ⁴ Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. ⁵ Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át, ⁶ akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak! ⁷ Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. ⁸ Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, ⁹ a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. ¹⁰ De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? ¹¹ Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, ¹² de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. ¹³ Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. ¹⁴ Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. ¹⁵ Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. ¹⁶ Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. ¹⁷ Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd. ¹⁸ De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről; ¹⁹ a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét. ²⁰ Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el. ²¹ Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre. ²² Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.

Zsoltárok 146

¹ Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! ² Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. ³ Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. ⁴ Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. ⁵ Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, ⁶ aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. ⁷ Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. ⁸ Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. ⁹ Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. ¹⁰ Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!

Jób harmadik barátja is megszólal. Beszédének hangvétele még keményebb, mint Bildádé és Elifázé.
A következő versekben felsoroltak (papok, tanácsadók, bírák, királyok stb. ) mint bölcsek jönnek szóba, és nem mint hatalmat hordozó emberek.
A 13. verstől Jób elfordul barátaitól, és Istent ítéletre hívja. Szavaiból a végső elszánás cseng ki (18. vers: Tudom, hogy nekem van igazam), a vállalkozás kockázatos volta azonban szintén érződik a versekben (15. vers: hiszen megölhet engem
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Cófár!
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Jób!
Következtetés: Milyen lelki folyamatot tudsz felfedezni Jób mondatai mögött?
Következtetés: Fusd át jegyzeteidet, és állapíts meg egy rangsort (ha lehet) a barátok és Jób között! Ki a legkegyesebb? Miért?