697. nap

Jób 25

¹ Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: ² Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban. ³ Csapatait nem lehet megszámolni; kire ne ragyogna világossága? ⁴ Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? ⁵ Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. ⁶ Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?

Jób 26

¹ Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: ² Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? ³ Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? ⁴ Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? ⁵ Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. ⁶

A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye.

⁷

Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött.

⁸

Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.

⁹ Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. ¹⁰ Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. ¹¹ Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől. ¹²

Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot.

¹³ Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót. ¹⁴ Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!

Zsoltárok 98

¹ Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. ² Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. ³ Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását. ⁴ Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! ⁵ Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket! ⁶ Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt! ⁷ Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók! ⁸ Tapsoljanak a folyók, a hegyek mind ujjongjanak ⁹ az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Zsoltárok 99

¹ Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld! ² Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek. ³ Magasztalják nagy és félelmetes nevét, mert szent ő! ⁴ Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot. ⁵ Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő! ⁶ Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik. ⁷ Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést. ⁸ URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket. ⁹ Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!

Bildád az utolsó beszédében, Jób könyvének legrövidebb fejezetében az Isten és az ember közötti mérhetetlen különbséget próbálja érzékeltetni. Isten dicsőségét és a féreg embert állítja egymás mellé.
Ez a rész, hasonlóan Bildád beszédéhez egy rövid beszédet tartalmaz, amelyet Jób hosszabb válasza követ, amely válasszal mintegy lezárja a vitát (27,32. részek). Beszédének első részében szinte maró gúnnyal válaszol Bildádnak, majd Isten nagyságát kezdi dicsőíteni.
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Elifáz!
Megfigyelés: Foglald össze a saját szavaiddal 2,3 mondatban, hogy mit mond Jób!
Következtetés: Milyen világ- ill. istenkép rajzolódik ki a mai szakaszból?