70. nap

2 Mózes 13

¹ Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: ² Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az. ³ Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az ÚR. Ezért nem szabad kovászosat enni. ⁴ Ma, ábíb hónapban vonultok ki. ⁵ És ha majd bevisz téged az ÚR a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a hivviek és a jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. ⁶ Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak. ⁷ Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden. ⁸ És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az ÚR cselekedett értünk, amikor kijöttünk Egyiptomból. ⁹

Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, hogy az ÚR törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged az ÚR Egyiptomból.

¹⁰ Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre. ¹¹ Ha majd bevisz téged az ÚR a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja, ¹² akkor add át az ÚRnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje, ha hím, az ÚR tulajdona. ¹³ A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg. ¹⁴ És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból, a szolgaság házából. ¹⁵ Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani, megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az ÚRnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút. ¹⁶ Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból. ¹⁷ Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba! ¹⁸

Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át. Hadirendben vonultak ki Izráel fiai Egyiptomból.

¹⁹ József csontjait is magával vitte Mózes, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal! ²⁰ Azután útnak indultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. ²¹ Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. ²² Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

Példabeszédek 8

¹ Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? ² Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. ³ A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. ⁴ Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. ⁵ Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! ⁶ Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. ⁷ Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. ⁸ Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. ⁹ Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. ¹⁰ Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! ¹¹ Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. ¹² Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. ¹³ Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. ¹⁴ Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. ¹⁵ Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek. ¹⁶ Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. ¹⁷ Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. ¹⁸ Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. ¹⁹ Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. ²⁰ Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, ²¹ hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. ²² Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. ²³ Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. ²⁴ Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. ²⁵ Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; ²⁶ amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. ²⁷ Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. ²⁸ Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, ²⁹ amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, ³⁰ én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. ³¹ Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. ³² Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! ³³ Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! ³⁴ Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. ³⁵ Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az ÚRtól. ³⁶ De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.

Az elmúlt napokban mát többször olvastunk a kovásztalan kenyerek (páska) ünnepének elrendeléséről és az elsőszülöttek megöléséről. Nézzük meg mit, hányszor és milyen szövegkörnyezetben mond el az Ige!
Péld. 8: Kikről szól ez a mai szakasz? Hogyan értsük a megszemélyesítést?