700. nap

Jób 34

¹ Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: ² Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok! ³ Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. ⁴ Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. ⁵ Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. ⁶ Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem van igazam! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. ⁷ Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, ⁸ egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! ⁹ Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. ¹⁰ Azért ti, okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. ¹¹ Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. ¹² Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. ¹³ Ki bízta volna rá a földet, és ki adta át neki készen a világot? ¹⁴ Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, ¹⁵ egyszerre kimúlna minden élőlény, és az ember visszatérne a porba. ¹⁶ Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, szavaimra jól figyelj! ¹⁷ Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? És te bűnösnek tartod az igazat, a hatalmast, ¹⁸ aki megmondja a királynak is, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, ¹⁹ aki a vezetők javára sem lesz részrehajló, és nem helyezi a gazdagot a nincstelen elé, mert mindenki az ő keze alkotása?! ²⁰ Meghalnak hirtelen, az éjszaka közepén. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. ²¹ Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. ²² Nincs az a sötétség és az a sűrű homály, ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők. ²³ Mert nem szokta senkivel közölni előre, hogy mikor kell ítéletre megállni előtte: ²⁴ Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, ²⁵ mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. ²⁶ Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: ²⁷ mert elfordultak tőle, és útjaival semmit sem törődtek. ²⁸ Hisz miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. ²⁹ Ha tétlen is marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg? De ő őrködik a népen és az embereken: ³⁰ nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalnák a népet. ³¹ De ha valaki azt mondja Istennek: Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat; ³² te taníts meg arra, amit én nem látok: ha álnokságot követtem el, nem teszem többé! ³³ Talán büntesse meg őt is, csak mert te megveted? Most neked kell döntened, nem nekem; mit tudsz hát felelni? ³⁴ Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: ³⁵ Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. ³⁶ Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! ³⁷ Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, gúnyolódva csapkod itt közöttünk, és egyre csak Isten ellen beszél.

Zsoltárok 106

¹ Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! ² Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? ³ Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. ⁴ Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! ⁵ Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! ⁶ Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. ⁷ Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. ⁸ De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. ⁹ Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában. ¹⁰ Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből. ¹¹ Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük. ¹² Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. ¹³ De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. ¹⁴ Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. ¹⁵ Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. ¹⁶ Féltékenyek lettek a táborban Mózesre és Áronra, az ÚR szent emberére. ¹⁷ Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abírám csoportját. ¹⁸ Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket. ¹⁹ Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt. ²⁰ Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. ²¹ Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, ²² csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél. ²³ Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett értük, és elfordította pusztító haragját. ²⁴ Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, ²⁵ hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára. ²⁶ Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, ²⁷ utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. ²⁸ Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. ²⁹ Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk. ³⁰ De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. ³¹ Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. ³² Meríbá vizeinél is haragra ingerelték, Mózes is rosszul járt miattuk, ³³ mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. ³⁴ Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR. ³⁵ Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. ³⁶ Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. ³⁷ Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. ³⁸ Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. ³⁹ Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. ⁴⁰ Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét. ⁴¹ Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. ⁴² Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. ⁴³ Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. ⁴⁴ Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. ⁴⁵ Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. ⁴⁶ Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. ⁴⁷ Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! ⁴⁸ Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!

ElihúJób egy másik kijelentését vizsgálja e beszédében: azon állítását vizsgálja, hogy vele szemben Isten igazságtalan. Elihú Isten igazságosságáról beszél, tulajdonságai alapján és a világ rendjéből vezeti le ezt.
Következtetés: Milyen világ- ill. istenkép rajzolódik ki a mai (és tegnapi) szakaszból?