702. nap

Jób 36

¹ Azután így folytatta beszédét Elíhú: ² Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. ³ Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát, ⁴ mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. ⁵ Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős. ⁶ Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat. ⁷ Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. ⁸ Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, ⁹ ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. ¹⁰ Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. ¹¹ Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban. ¹² De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. ¹³ Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. ¹⁴ Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak. ¹⁵ A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. ¹⁶ Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. ¹⁷ De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. ¹⁸ Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. ¹⁹ Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? ²⁰ Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! ²¹ Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! ²² Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? ²³ Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? ²⁴ Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! ²⁵ Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja. ²⁶ Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. ²⁷ Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, ²⁸ amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. ²⁹ Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka? ³⁰ Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. ³¹ Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. ³² Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire. ³³ Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.

Jób 37

¹ Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. ² Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön. ³ Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. ⁴ Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja. ⁵ Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. ⁶ Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. ⁷ Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik! ⁸ A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. ⁹ Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. ¹⁰ Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik. ¹¹ Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek. ¹² Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. ¹³ Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből. ¹⁴ Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! ¹⁵ Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn? ¹⁶ Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái? ¹⁷ Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? ¹⁸ Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? ¹⁹ Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. ²⁰ Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt? ²¹ Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. ²² Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. ²³ A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. ²⁴ Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.

Zsoltárok 108

¹ Dávid zsoltáréneke. ² Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! ³ Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! ⁴ Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. ⁵ Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. ⁶ Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! ⁷ Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! ⁸ Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. ⁹ Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, ¹⁰ Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. ¹¹ Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? ¹² Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! ¹³ Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! ¹⁴ Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!

Az eddigi gondolatok után Elihú a negyedik, és egyben a leghosszabb beszédében megismerteti nézeteivel Jóbot, a szenvedésben is kegyelmes, de következetesen igazságos isteni hatalomról. Elihú sokkal szimpatikusabb, mint társai, gondolatmenete mégsem igazán vonzó, mert benne sincs semmiféle együttérzés a szenvedő ember iránt.
Következtetés: Milyen világ- ill. istenkép rajzolódik ki a mai (és tegnapi) szakaszból?