705. nap

Jób 42

¹ Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: ² Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. ³ Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. ⁴ Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre. ⁵ Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. ⁶ Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. ⁷ Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám. ⁸

Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób.

⁹ El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik az ÚR, és az ÚR meghallgatta Jóbot. ¹⁰ Az ÚR pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt. ¹¹ Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát. ¹² Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. ¹³ Lett még hét fia és három leánya is. ¹⁴ Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. ¹⁵ Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt. ¹⁶ Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig. ¹⁷ Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.

Példabeszédek 25

¹⁴ Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik. ¹⁵ Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. ¹⁶ Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod! ¹⁷ Ritkán tedd lábadat felebarátod házába, mert megsokallja, és meggyűlöl. ¹⁸ Pöröly, kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamisan tanúskodik felebarátja ellen. ¹⁹ Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején. ²⁰ Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol. ²¹ Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, ²² mert parazsat gyűjtesz a fejére, az ÚR pedig visszafizeti, amit adtál. ²³ Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot. ²⁴ Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. ²⁵ Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. ²⁶ Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog. ²⁷ Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz. ²⁸ Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.

E részben találjuk meg a könyv lezárását. Jób, amikor szembesül Isten hatalmával, őszinte és mély bűnbánatot tart. Isten pedig elfogadja az Ő bűnbánatát, a barátokat pedig megfeddve áldozat tartására kötelezte. Ezután Jóbot „rehabilitálta”, mindennek, amilye csak volt, a többszörösét kapta vissza. Egyedül gyermekből kapott ugyanannyit vissza, amennyi gyermeke volt. A helyreállítás fokról –fokra történik.
Következtetés: Vajon volt-e hiányérzete Jóbnak azután, hogy új családot kapott? Azaz hiányoztak neki elhunyt gyermekei?
SZ Mit gondolsz, elképzelhető az, hogy ez nem egy valóban megtörtént esemény, hanem csak egy példázat? Miért igen, miért nem?
Személyes: Mit adott neked Jób könyve?