709. nap

Énekek Éneke 7

²

Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak, művészi kéz alkotásai.

³

Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve.

⁴

Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár.

⁵

Nyakad elefántcsonttorony, szemeid hesbóni tavak a bat-rabbími kapunál; orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.

⁶

Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei.

⁷

Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!

⁸

Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.

⁹

Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.

¹⁰

Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.

¹¹

Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.

¹²

Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok között!

¹³

Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

¹⁴

A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!

Énekek Éneke 8

¹

Bárcsak bátyám lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, és nem szólnának meg.

²

Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, édes gránátalmaborral.

³

Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.

⁴

Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

⁵

Ki ez a lány, aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek fel, ahol anyád vajúdott veled, ahol vajúdott, és megszült téged.

⁶

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja.

⁷

Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.

⁸

Kicsi még a mi húgunk, nincsen neki melle. Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik?

⁹

Hogyha kőfal, építünk rá ezüst pártázatot; hogyha pedig ajtó, bedeszkázzuk cédrusfával.

¹⁰

Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok; de őelőtte olyan leszek, mint aki megtalálta boldogságát.

¹¹

Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban, szőlőjét őrökre bízta, mindegyikük ezer ezüstöt hozott a termésért.

¹²

A magam szőlőjére magamnak van gondom. Az ezer ezüst legyen a tiéd, Salamon, kétszáz pedig a termés őrzőié.

¹³

Te, kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik, hadd halljam én is!

¹⁴

Siess hozzám, szerelmesem, mint egy gazella vagy egy fiatal szarvas a balzsamillatú hegyeken!

Zsoltárok 120

¹ Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. ² URam, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől! ³ Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? ⁴ A hős hegyes nyilait rekettye parazsával! ⁵ Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! ⁶ Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. ⁷ Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.

Zsoltárok 121

¹ Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? ² Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. ³ Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. ⁴ Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! ⁵ Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. ⁶ Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. ⁷ Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. ⁸ Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Személyes: Fontosnak tartod-e a barátságot a házastársak között?
Személyes: Változott-e a szerelemről alkotott felfogásod a könyv hatására?
Személyes: Milyen nehézségek elé néz ma egy olyan lány (vagy fiú), aki a házasságra akarja megőrizni szüzességét?
Következtetés: Mit mond az Énekek éneke akkor, ha úgy olvassuk, mintha Isten és ember közötti párbeszéd lenne?