1
Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.
2
Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.
3
Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának.
4
Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!
5
Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.
6
Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.
7
Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába.
8
Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának.
9
Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába.
10
Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel.
11
Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.
12
Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.
1
Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!
2
Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem.
3
Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz!
4
Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét.
5
Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6
Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!
7
Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!
8
Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!
9
Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked!
1
Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!
2
Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk.
3
Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal!
4
Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.
1
Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR – vallja meg ezt Izráel! –,
2
ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,
3
akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
4
Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.
5
Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.
6
Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
7
Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
8
A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.
1
Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.
2
Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké.
3
Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek.
4
Tégy jót, URam, a jókkal, az igaz szívűekkel!
5
A görbe útra térőket pedig juttassa az ÚR a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!