13
Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken!
14
Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán.
15
Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye.
16
Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.
17
Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.
18
Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,
19
olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!
20
Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.
21
A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít.
22
A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.
23
Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.
24
Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.
25
Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal!
26
El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.
27
Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza.
28
A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.
1
Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,
2
Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma.
3
Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.
4
A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.
5
Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?
6
Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
7
Reszkess, te, föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,
8
aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!
1
Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
2
Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
3
A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
4
A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
5
Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
6
Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
7
Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
8
Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak.
9
Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
10
Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
11
Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
12
Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13
Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14
Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!
15
Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
16
Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.
17
Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,
18
hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!