17
Akit vérontás bűne terhel, hadd fusson a sírig, ne segíts neki!
18
Aki feddhetetlenül él, az segítséget kap, de aki görbe utakon jár, egyszer csak elbukik.
19
Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut.
20
A megbízható ember bőven kap áldást, de aki gyorsan akar meggazdagodni, nem marad büntetlenül.
21
A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe viheti az embert.
22
Gyorsan akar gazdagságra jutni a kapzsi, de nem tudja, hogy ínségbe jut.
23
Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg.
24
Aki meglopja apját és anyját, és azt gondolja, hogy az nem bűn, cinkosa az a gonosztevőnek.
25
A telhetetlen ember viszályt szít, de aki az ÚRban bízik, az gyarapodik.
26
Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen él, az megmenekül.
27
Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri.
28
Ha fölemelkednek a bűnösök, elrejtőzik az ember, de ha azok elpusztulnak, sokan lesznek az igazak.
1
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
2
A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
3
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4
Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?
5
Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
7
Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
8
Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
9
Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!
1
Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek!
2
Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
3
Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.
4
Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait.
5
Énekelni fognak az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége.
6
Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót.
7
Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem.
8
Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait!