1
Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.
2
Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép.
3
Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
4
Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.
5
Aki hízeleg felebarátjának, hálót vet annak lába elé.
6
A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.
7
Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.
8
Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.
9
A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.
10
A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.
11
Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.
12
Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.
13
A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szeme világát.
14
Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.
15
A bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára.
1
Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
2
Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat!
3
URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
4
Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
5
Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.
6
És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
7
Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
8
De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
9
Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
10
A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
1
Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
2
Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz.
3
Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
4
Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.
5
Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.
6
Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.
7
Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8
Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.