1
Ágúrnak, a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van!
2
Mert minden embernél tudatlanabb vagyok, nincs emberhez illő értelmem.
3
Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a Szentnek tudományát:
4
Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve?
5
Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek.
6
Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!
7
Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem:
8
Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges,
9
hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!
10
Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert megátkoz, és bűnhődni fogsz!
11
Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja!
12
Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből!
13
Micsoda népség az, a mely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű!
14
Micsoda népség az, amelynek fogai kardok és agyarai kések! Megennék a nincsteleneket a földön, a szegényeket az emberek között!
1
Ászáf zsoltára. Isten ott áll az istenek gyűlésén, ítéletet tart az istenek fölött:
2
Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.)
3
Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot az elesettnek és szűkölködőnek!
4
Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!
5
Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak.
6
Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan,
7
mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember.
8
Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!
1
A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára.
2
Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek URa!
3
Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.
4
Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!
5
Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)
6
Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
7
Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.
8
Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.
9
URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)
10
Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!
11
Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.
12
Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek.
13
Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!