15
A piócának két lánya van: add ide, add ide! Ez a három nem lakik jól, sőt négy nem mondja, hogy elég:
16
a holtak hazája és a meddő asszony, a föld, mely sohasem telik el vízzel és a tűz, mely nem mondja, hogy elég.
17
Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját, annak szemét kivájják a patak menti hollók, és megeszik a saskeselyűk.
18
Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek:
19
a sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel.
20
Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!
21
Három dolog miatt rendül meg a föld, sőt négyet nem bír elviselni:
22
ha a szolgából király lesz, ha a bolond teleeszi magát,
23
ha a megvetett nő férjhez megy, és ha a szolgálóleány úrnője örökébe lép.
24
Van négy kicsiny állat a földön, amelyek mégis nagyon okosak:
25
nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.
26
Nem hatalmas a mormoták népe, mégis sziklák közt építenek házat.
27
Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.
28
Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban.
29
Ez a három lépked szépen, sőt négynek szép a járása:
30
az oroszlán a legerősebb állat, mely nem riad vissza senkitől,
31
a fölingerelt ló meg a kecskebak és a hadserege élén álló király.
32
Ha fennhéjázásból bolondságot követtél el, és rájöttél, tedd kezedet a szádra!
33
Ha tejfölt köpülnek, vaj lesz belőle, ha az orrot erősen fújják, vér jön belőle, és ha haragot szítanak, perpatvar lesz belőle.
1
A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül.
2
Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre!
3
Szégyenkezzenek és pironkodjanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
4
Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam!
5
Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!
6
De én elesett és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!
1
Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
2
URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
3
Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
4
Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
5
A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
6
A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
7
A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
8
Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
9
Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
10
szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, mindennap, kitártam feléd kezemet.
11
Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
12
Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
13
Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
14
De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.
15
Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem?
16
Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
17
Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
18
Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
19
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.